Tóth Irén (Morci) : Hit

Láttalak.

Lázas álmomban te voltál
a fák között megbújó árnyalak.
A mindig tovarebben?
befejezetlen múltid?.

Hittelek.

Vakhittel magammal vittelek
mindig, minden útra, de nézd:

a levelek elfelejtettek
idén lehullani,

én meg vakon és bénán
ingok egy létrán.
Értelmem semmi,
csak néha léha
szavak csorognak bel?lem

inkontinensen.

Fáj a világ,
de majd gyógyulok.

Most úgy hiszek, hogy nem hiszek,
mert a kereszten én magam feszítek.
Nemakart álomban vajúdik a Föld.
Elcsórtad csonka vágyaim,
nem él a tél sem,
nem mesél csipkeágról.
Menthetetlen a múltid?.

Az angyalok lehullanak,
vámpírfogakkal tépve szét
a megmaradt reményt,
és tavaszt majd én szülök magamnak,

ha feltámadok harmadnapomon.

Legutóbbi módosítás: 2008.08.30. @ 18:10 :: Tóth Irén (Morci)
Szerző Tóth Irén (Morci) 0 Írás
Tóth Irén vagyok, de sokan csak Morci néven ismernek, s mivel amúgyis van már az oldalon szerző ilyen néven, inkább használnám a rég bevált nickemet.:) 2 éve lesz lassan, hogy a Mikulás tollat adott a kezembe, azóta próbálom forgatni - versben és prózában is.