Egy lábasjószág, az árva,
verg?dött a szenvedésbe zárva,
fejét nekieresztette a búnak,
iszonyúan fájtak a lábai a százlábúnak.
A bagoly bölcs tanácsát kérte.
– Jó, segítek neked, miért ne?
Zokon ne vedd,
de szemed
könnybe azért lábad,
mert túl sok a lábad,
ami lábatlankodik nálad.
Ha például egér lennél,
kevesebb járószerved lenne ennél,
a fájdalom többsége, mi a lábaidban benn él,
egy csapásra lábra kelne,
aminek örülhet minden felvilágosult elme.
– Veled beszélgetni öröm.
Azért, hogy négy lábvégemen legyen köröm,
mit tehetek?
Hogy egérré legyek, ehhez kellenek-e hetek?
Röviden: miként lesz bel?lem egér?
Nekem mindent megér
a válasz,
amivel elébem állasz.
– Ne bosszants! Vigadj, hogy a koncepció kész lett!
Engem hidegen hagy az elhanyagolható részlet,
minden gyakorlati kérdést elvetek,
én csak kidolgozom az elveket.
Legutóbbi módosítás: 2008.08.15. @ 05:14 :: Vadászi Árpád