Vadászi Árpád : A tanácsadó

Egy lábasjószág, az árva,

verg?dött a szenvedésbe zárva,

fejét nekieresztette a búnak,

iszonyúan fájtak a lábai a százlábúnak.

 

A bagoly bölcs tanácsát kérte.

– Jó, segítek neked, miért ne?

Zokon ne vedd,

de szemed

könnybe azért lábad,

mert túl sok a lábad,

ami lábatlankodik nálad.

Ha például egér lennél,

kevesebb járószerved lenne ennél,

a fájdalom többsége, mi a lábaidban benn él,

egy csapásra lábra kelne,

aminek örülhet minden felvilágosult elme.

 

– Veled beszélgetni öröm.

Azért, hogy négy lábvégemen legyen köröm,

mit tehetek?

Hogy egérré legyek, ehhez kellenek-e hetek?

Röviden: miként lesz bel?lem egér?

Nekem mindent megér

a válasz,

amivel elébem állasz.

 

– Ne bosszants! Vigadj, hogy a koncepció kész lett!

Engem hidegen hagy az elhanyagolható részlet,

minden gyakorlati kérdést elvetek,

én csak kidolgozom az elveket.

Legutóbbi módosítás: 2008.08.15. @ 05:14 :: Vadászi Árpád
Szerző Vadászi Árpád 98 Írás
Elhagytam az ötödik ikszet, mikor rájöttem, hogy a tollam viszket. Kiderült, ha vele a papírt vakarom, ha nagyon akarom a karom úgy lendül, hogy biztos lehetek benne szentül - mivel agyamban a hangya bent ül À“ amit leírok vele, rímmel lesz tele. Már sok mindent tollhegyemre tűztem, csengő-bongó szavakat szavakba fűztem, passzióként űztem, amit lebetűztem.