Azért, hogy mindenkire vonatkozzon
a tétel, hogy senki ne unatkozzon,
– még te se –
jöjjön most egy mese.
Elveszett Nasszreddin Hodzsa szamara,
ami szomorú.
Hogdzsa szeme ki volt sírva veresre,
de rendületlenül kereste
a szürkét,
miközben az alábbi szavakat sz?rték
szájában a fogak
– Nyakamon a kobak
köszöni az isteni kegynek,
hogy a szamaraim közül egynek
mind a négy lába lábra kelt.
Szívem ezért hálatelt –
– Miért adsz hálát az istennek,
egy csepp értelme sincs ennek –
az emberek Hodzsa tettét
nem értették.
– Ha már
a szamár volt olyan szamár,
hogy elveszett és valahol az erd?ben vesztegel,
mivel nem ültem rajta, legalább én nem vesztem el.
Legutóbbi módosítás: 2008.08.21. @ 05:46 :: Vadászi Árpád