Vadászi Árpád : Az elveszett szamár

Azért, hogy mindenkire vonatkozzon

a tétel, hogy senki ne unatkozzon,

– még te se –

jöjjön most egy mese.

 

Elveszett Nasszreddin Hodzsa szamara,

ami szomorú.

Hogdzsa szeme ki volt sírva veresre,

de rendületlenül kereste

a szürkét,

miközben az alábbi szavakat sz?rték

szájában a fogak

– Nyakamon a kobak

köszöni az isteni kegynek,

hogy a szamaraim közül egynek

mind a négy lába lábra kelt.

Szívem ezért hálatelt –

 

– Miért adsz hálát az istennek,

egy csepp értelme sincs ennek –

az emberek Hodzsa tettét

nem értették.

 

– Ha már

a szamár volt olyan szamár,

hogy elveszett és valahol az erd?ben vesztegel,

mivel nem ültem rajta, legalább én nem vesztem el.

Legutóbbi módosítás: 2008.08.21. @ 05:46 :: Vadászi Árpád
Szerző Vadászi Árpád 98 Írás
Elhagytam az ötödik ikszet, mikor rájöttem, hogy a tollam viszket. Kiderült, ha vele a papírt vakarom, ha nagyon akarom a karom úgy lendül, hogy biztos lehetek benne szentül - mivel agyamban a hangya bent ül À“ amit leírok vele, rímmel lesz tele. Már sok mindent tollhegyemre tűztem, csengő-bongó szavakat szavakba fűztem, passzióként űztem, amit lebetűztem.