Kedves lény
a süll?lány,
álmokat dédelget.
Amikor az egyikre rágondolt szédelgett:
arról szólt az álom,
hogy táncol a halbálon.
– Kit?n? alkalom,
hogy érvényesüljön el?nyös alkatom,
mert a n?nem? halaknál
nincs fontosabb az alaknál.
Tudta, ha csábos pikkelyt választ,
irigységet támaszt
a saját nemében,
és nem lesz szálka a fiúk szemében,
s?t
meglátják benne a n?t.
?lesz a minden férfinek kell?,
legtöbbet ell?
süll?,
mivel majd ikrázik,
hogy csak úgy szikrázik.
Másik álma
olyan, mint az alma,
a mostohától érkezett
mérgezett.
Ha rágondolt nem volt jó napja,
megsínylette az úszóhólyagja.
Látta, ahogy nyárssal szúrják hason,
forog a tüzel? vason,
szorítja szívét a félelem,
így lesz bel?le élelem.
Végül mindkét álma teljesült,
mert egy jól lesült,
kissé nyeszlett
halszelet lett
nyáron, egy tálon,
az Annabálon.
Legutóbbi módosítás: 2008.08.05. @ 06:17 :: Vadászi Árpád