Ahol
tacskó gondolat csahol,
ahol
mohó kukacok
dagadt szemét kupacot
falnak,
ahol
öklendezve d?lnek a falnak
megrepedt álmok,
ahol
az angyalok múlt id?ben állnak.
Ahol
pláza próféta papol,
ahol
az éjszaka tarol,
ahol
vakon bámul két szeme a holdnak,
ahol
még az él?k is csak holtak.
Itt élünk,
ahol
kibújtunk a mágus varázsköpenye alól,
ahol
tiszta szellemünk énekesmadara dalol,
ahol
a szivárvány a szürkével dacol.
Ahol
gyöngyerd?n át kanyarog utunk,
ahol
futunk
átkarolva a remény vállát,
ahol
az ember a holnap vonatára száll át.
Ahol
kihúzzuk meggörbült termetünk,
és teremtünk
sok szárnyas csodát,
ahol
értjük a tetteink okát.
Itt élünk,
ahol
magasság és mélység,
ahol
alázat, kevélység
simogat és tép,
ahol
gaz lehet az igaz, és torz lehet a szép.
Itt élünk,
ahol
a földi tanteremben az ember szorgosan
magol.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:09 :: Vadászi Árpád