Vadászi Árpád : Sírfeliratok

+

Nem tudta kipiszkálni torkából a szálkát,

ezért Szent Mihály díszes szekerére szállt át.

 +

A Három Sasban, itt helybe’

egy széklábbal ütötték fejbe.

 +

Nem védett az amulettem,

a t?zvészben hamu lettem.

 +

Isonzónál keményen tartotta a frontot,

amikor egy szuronyos olasz a hasának rontott.

 +

A depresszió miatt volt állandóan bágyadt,

csak a koporsó kedvéért hagyta el az ágyat.

 +

Fejfáját majd hirtelen haragja

faragja,

mindig azt hitte,

de a hideg sírba mégis a neje mérge vitte.

 +

Azok között kísértek,

akik a temet?be kísértek.

 +

Az élet és halál közt vékony az árok,

itt a túlsó oldalon mindenkit várok.

 +

Semmibe vette az emberi- és a hitéletet,

a Királyi Ítél?tábla mondott felette ítéletet.

 +

Fel kéne kelni

énekelni!

 +

Míg éltem, humoros ember voltam,

de most szellemesebb vagyok holtan.

Legutóbbi módosítás: 2008.08.12. @ 07:02 :: Vadászi Árpád
Szerző Vadászi Árpád 98 Írás
Elhagytam az ötödik ikszet, mikor rájöttem, hogy a tollam viszket. Kiderült, ha vele a papírt vakarom, ha nagyon akarom a karom úgy lendül, hogy biztos lehetek benne szentül - mivel agyamban a hangya bent ül À“ amit leírok vele, rímmel lesz tele. Már sok mindent tollhegyemre tűztem, csengő-bongó szavakat szavakba fűztem, passzióként űztem, amit lebetűztem.