A természet bosszúja
Tombol a föld és harcol az ég,
A természet bosszút áll mindenért.
Elhalt fák és letépett virágok,
Elapadt folyók, elsüllyedt hegyek,
Vízt?l megfosztott gerinctelenek.
Háborog a tenger és rajta a szelek,
Elpusztítanak mindent, nem t?rnek.
Ketrecbe zárt éhen halt tigrisek,
Asszonyokon életre kelt bundák,
Gyilkolják az önz? emberiséget.
Jönnek a felh?k, jeget szórnak,
Bármerre jársz, koponyád szétrobban.
Hatalmasra n?tt bogarak várják léptedet,
Csápjaikkal nyúlnak utánad,
Ontják, megrontott véredet.
Hegyes késként n? a f?.
Egymást dobják beléd, könyörtelenül.
A föld mozog, omlik a házad
A romok alatt tested szétfoszlik,
S lelked nem lel sírjára.
*****************************************************************************
Édes Szimonetta!
szép is, jó is ez a felháborodás, csak azt magyarázd meg, hogy miért nem t?rnek, talán ide a visszaütnek jobb lenne
és a tigrist nem éheztetik, hanem leölik a bundájáért inkább, ameddig az még szép, és egészséges, de a bundák nem gyilkolják az emberiséget, egy bunda nem lehet gyilkos
azután ez a koponyarobbanós dolog is fals, és hát a hatalmas bogarak talán egy fantasyban imádják a vérbajosok vérét, nem is beszélve a késdobáló f? cirkuszi képér?l, a foszló testekr?l, és a sírbavágyó lelkekr?l
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:09 :: Végh Szimonetta
