Végh Szimonetta : Elbújva

 

Elbújva

 

Magányomat ölelve bújok,

Szobám falai mögé,

A homály adja gondolataim,

Láthatatlan hidegét.

 

Létezésem megtagadva,

Ülök egy papír elé,

A tinta teszi szavaimat,

Olvasható méreggé.

 

Kopogást hallok ajtómon,

Kop-kop, figyelmeztet,

A ráncok remegnek arcomon,

Ide nem jöhet be.

 

Jó kedvem befejezte zörejét,

A némaság itt maradt,

Leírom a végs? átok bet?jét,

És magányom is elszaladt.

Legutóbbi módosítás: 2008.08.03. @ 22:13 :: Végh Szimonetta
Szerző Végh Szimonetta 114 Írás
"A lélek nem ismer sem születést sem halált.Ha már létezett,többé meg nem született,örökkévaló,mindig létezik,halhatatlan és ősi,s ha a testet meg is ölik,ő meg nem ölhető.."/Bhagavad-gita/