Emlék nélkül
Voltam barát és nagy szerelem,
Szeret? majd ellenség lettem,
Nem voltam ember kezében fegyver.
Angyal voltam és életer?,
Gonosz is voltam álmot öl?,
Anyagias nem voltam és törtet?.
Voltam szépség és fattyú,
Tettes is majd néma tanú,
De nem voltam ezerarcú.
Vágy voltam és vele szenvedély,
Utálatot kelt? és kitaszított lény,
Mégis megálltam a szakadék peremén.
Voltam szivárvány és szürke kép,
Simogató majd durván üt? kéz,
Nem voltam romboló erej? szél.
Acél voltam er?s és törhetetlen,
Homokvár mit hullám mosott el,
Nem tapostam emberi életeken.
Így vagyok most huszonöt évesen,
Felnevelt az élet a titokzatos idegen.
Gyerekkorom elt?nt, nem emlékszem.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:00 :: Végh Szimonetta
