Végh Szimonetta : Virrasztás

Virrasztás

Illatos hajadnak karjaiban virrasztok,
Gondolataimban valahol máshol járok.
Egy szabadabb világban szárnyalok,
Az illatodat e börtönben hagyom.

Selymes b?röd bölcs?jében virrasztok,
Gondolataimban, a téli fényben úszok.
Az éjszakában a hold szavát követem,
És b?röd bölcs?jét is elfeledtem.

Könnyeid meleg tengerében virrasztok,
Gondolataimban egy csillagon vagyok.
A világmindenség csendjét hallgatom,
És könnyeid éltet? vizét is visszaadom.

Szavaid borongós leple alatt virrasztok,
Gondolataimban neked némaságot adok.
Nem szólhatsz hozzám, mert nem létezem,
Csak egy álom voltam, többet nem alszol el.

**********************************************************************************

ha ennyire csak a ragrímekre támaszkodsz: virasztok, járok, szárnyalok, úszok, vagyok, stb, akkor élvezhetetlen lesz a versed

Legutóbbi módosítás: 2008.08.01. @ 19:14 :: Végh Szimonetta
Szerző Végh Szimonetta 114 Írás
"A lélek nem ismer sem születést sem halált.Ha már létezett,többé meg nem született,örökkévaló,mindig létezik,halhatatlan és ősi,s ha a testet meg is ölik,ő meg nem ölhető.."/Bhagavad-gita/