Z. Farkas Erzsébet : TÖRÖLD LE KÖNNYEIDET!

Lelkem rásimul a csendre – imádkozom!

Ha fáj a szív, csüggedt a lélek

Ha összeroppan bennünk minden

Te meghallgatod zokogásunk:

“Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben…”

 

Ha megbántunk s szitok hull szánkról

Bűnös lelkünkön vérző a seb

Könyörögve kérünk, esedezünk

“Szenteltessék meg a Te neved…”

 

Elmerülünk bűnök tengerében

Megtagadjuk isteni jóságod

De titkon lelkünkben azt kívánjuk

“Jöjjön el a Te országod…”

 

Nehéz az úton bűntelen járni

Hiszen esendő emberek vagyunk

Eljátszottuk sok-sok kegyelmed

“Legyen meg a Te akaratod…”

 

Minden hibánk, nehéz bűneink

Átszúrják lelkünk, mint sebző tövis

Te bűntelen vagy, Te áldott vagy

“Miképpen a mennyben, úgy a földön is…”

 

Ha jövőnktől félve rettegünk

S egyedül vagyunk a csendmagányban

Félve suttogjuk a méltatlan kérést

“Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma…”

 

Az idővel elszáll ifjúkori álmunk

Őszülő fejjel nem várunk kincseket

Hatalom, hírnév, dicsőség helyett

“Bocsásd meg a mi vétkeinket…”

 

Leborulok s mondod – töröld le könnyedet

Megbocsátasz és feloldozol

“Miképpen mi is megbocsátunk

az ellenünk vétkezőknek…”

 

Nagy a szegénység a Földön

Bűnök, vágyak gyakran keverednek

Nehéz elmenni a talmi fény elől

“S ne vígy minket a kísértésbe…”

 

Ha testünkből az élettűz kihűl

És ítéletre hív az égi szó

A remény elhaló hangján kérünk

“De szabadíts meg a gonosztól!”

 

Mi hisszük megváltó Atyánk vagy

A jót megdícséred, a bűnöst bünteted

“Mert Tiéd az ország, a hatalom

és a dicsőség mindörökké Ámen.”

 

2001.

 

 

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2008.08.02. @ 15:08 :: Z. Farkas Erzsébet
Szerző Z. Farkas Erzsébet 63 Írás
Z. Farkas Erzsébet Kazincbarcikán élek. Hiszek Istenben - a hit - szeretet - szépség és remény érzéseiben. Ha nem hinnék, magam tenném lehetetlenné. Minden egyéb, ami létemmel összefügg Istentől való. Boldogságom, két gyermekem, szeretteim, embertársaim. A betűk minden élethelyzetben hű pajtásaim. Követnek mindenhová, hogy állandóan keressem a helyes ösvényt. MEGCSILLANÓ ÉLETÚT Célirányos útjaimon társamul szegődött hozzám a Nyár hittem benne, hogy itt marad de nyújtózásában megcsillant az ökörnyálú Ősz hajszál.