Bálint Gábor 1844–ben született Szantkatolnán, jó anyagiakkal rendelkező családba, így a tanulás számára elérhető dolog volt. Már kora ifjúságában belefogott a nyelvtudományokba. A magyar nyelv ősiségével kezdett foglalkozni és először törökül, majd később tatárul tanult meg. Miután befejezte tanulmányait, elhatározta, hogy Körösi Csoma Sándor útját fogja követni. Nem csak a kalandvágy inspirálta, hanem a tudásvágy is. Megismerkedett Vámbéri Árminnal is a híres kelet–kutatóval, aki sok jó tanáccsal látta el. Első útja során a mai Mongólia földjére látogatott el, majd a Kaszpi tenger környékére ahol a régi kazár birodalom nyomait kereste. Megtanult eközben még számos kihaltnak hitt keleti nyelvet. Közben lázasan kutatta a magyar nyelv hasonlóságait a már megismert keleti nyelvekkel. Összetalálkozott Arany Jánossal is, aki akkor az Akadéma elnöke volt.
Arany szerette Bálint Gábort, és munkásságát nagyra értékelte. Mindig megvédte a nyelvújítók támadásaitól, akik nem akarták elismerni munkásságát és ennek eredményeit. Időközben kezdte tervezni második útját. Ennek keretében eljutott Indiába, Kínába és Japánba is. Mind a három nyelvben jártasságot szerzett. Ha nem is készített szótárt, mint Körösi Csoma, vitathatatlan érdemeket szerzett, mint orientalista és nyelvkutató. Sajnos nagyon kevés helyen említik meg nevét és akkor is csak utalások formájában.
Miután megnősül Kolozsváron, és Marosvásárhelyen dolgozik. Tanít és nyelvészkedik. Élete során mégegyszer eljut Keletre. Ez volt harmadik és egyben utolsó expedíciója. Halála után áthozták holttestét Szentkatolnára, itt temették el szülőfalujában. A kilencvenes években emléktáblát lepleztek le a községben annak a háznak a falán, ahol született és élt.
Legutóbbi módosítás: 2008.09.14. @ 13:09 :: Avi Ben Giora.