Milyen furcsa fák!
Tagadhatatlanul öngyötr? ívben
hullnak-kavarognak vissza az ágak,
védelmez? elvárást rejtve
tökéletes spirálkarjaikba.
Hárítsd el a lombot!
A sebek környéke ép. Sebek környéke nincsen.
Az ép heg öltözik ostyafény? hitbe.
Az ég formáját növik be a hajszálgyökerek
a másik véglet formáját kiírni;
de torzzá tölti semmijét – negatív kép –
hordalékuk ?rapálya.
Tökéletes, tökéletes.
A sértettség sárga sebei mint megannyi tengely
forgatnak maguk köré minden láthatárt,
a formák, az egyedüli formák, az erkölcsi törvény egyedüli alanyai
erd?k lombtengerének végtelenjében.
2008. szept.
Legutóbbi módosítás: 2008.09.04. @ 12:39 :: Babják Krisztián