Babják Krisztián : Közép

Nyomtatás

Mottó és premissza:

Fent, fent a tömbök. Déli fényben állnak.
Az én szivemben boldogok a tárgyak.
—————————————–

Tedd le középre. Ölig hasít.
Állni, mögött, izzás, földeletlen,
prizmák íjai, közé vetetten,
kötések ínszalagjai sávos árny között,
(oroszlán, angyalszárnytömbökbe öltözött),
kín fölszikrázó mozdulatban,
ahogy múló öröklét, mozdulatlan,
hasadt szoborárok, rögök, rögök,
(mélységek sörénye lobog a Napban, oroszlán),
az éjfélt szabd válladra támaszul,
csorgó ere bár rángva gyúl,
mint tárgyfosztott ?rre az indulat,
szíved szomjra vert kábulat,
itatni omló jégfalak
tartássá zúzzák a tártakat,
villámok dühöng? éjjelébe
szétbomló léted az áradat,
harántfókuszált akarat
tárul a tóra, ömlik az égre,
(tárgyak tárgyatlan büszkesége),
tárd égre, mint egy madarat,
öleld meg, mint egy állatot,
az ?r ingó karjaiba vedd,
szótlanná fulladt bánatot,
sudaras oroszlán –

2008. szept.

—————————————————————————————————————————————————-

Kedves Krisztián!

Az expresszionista verseket csak egy hajszál választja el a zagyvaságtól. Én ennek a m?nek az elején nem látom ezt a hajszálat. Az els? zárójeles rész után nyugodtabb, er?sen szimbolista líra következik. Miért nem mered vers kategóriába küldeni az írásaid, látom, nem ez az els? “más m?fajod”? 🙂

Az ember nem szereti, ha stílusokba sorolják, mind szeretjük hinni, hogy teljesen saját stílusunk van, ám hiába a jóindulatunk, ahhoz, hogy véleményt alkossunk róla, szükség van viszonyítási alapra. Az el?z? munkáidban ennek a mostani hangnak legfeljebb nyomait találtam, nem is biztos, hogy szerencsés neked ez az irány.

Üdvözlettel: H.N.I.