Hideg városban
vagyok kályha,
egyetlenegy, nagy,
betonszobában állva,
osztok kért-kéretlen meleget,
hogy jusson mindenkinek.
Gyomromban akáctörzs,
nyírfa ága,
pirosan sütök, nevetek
bezárt világra,
és huzatokkal feleselnek
bennem szikrák-sziporkák,
mosoly gegek,
gondolatmorzsák,
felém kitartott fázós kezek,
elhallgatott üzentekre adott
h?hullám-válaszok.
Ma jó napom van,
bált rendezek,
lesz színes lampion,
meg festett egek,
szóval minden,
bor és sör folyik,
és mulat a nép egészen reggelig,
és nagyon büszke
leszek ám magamra,
mert a táncot, apraja-nagyja,
egyt?l-egyig
mind t?lem kezdi el!
Hajnalban, miel?tt kih?lök,
parázson pogácsát sütök,
tüzemb?l csak salak marad
meg én:
Ócska, vén vasdarab,
hideg városban,
nagy betonszobában állva.
Sokan mondják majd:
?volt a kályha…!
Legutóbbi módosítás: 2008.09.02. @ 06:49 :: Balog Gábor -csataloo
