A testét? Kirakta, mint árut a polcra.
Lelkét csomagolta nejlonszatyorba.
Az volt a kéznél éppen.
Az egészen megütközni nem kell,
hisz ? is csak ember,
váltana, válogatna, vetne,
nagy néha aratna,
ha érdekelné a napi robot.
Van könnyebb út.
Ahhoz szokott. Hullt pénzes?,
lehetett ötletelni, kérten,
kéretlen zsebretenni másét,
vissza nem adhatót,
s ha csöngetett a felszámoló,
futhatott bedobni báját,
magányát adni könnyel, hittel,
elvetélt gyerekkel váltani váltót
jó forintra.
Csak azt kapja, mit megérdemel.
Lassú ?rlés? malmok dolgoznak
b?rön, red?kön, és szemfed?kön
ügyködnek Párkák serényen.
Hibás? Hibás! Fennmaradásét
a mások álmát lopta,
hagyta ússzon el kopott érzések
foglyaként önmaga.
Ma is van dallama, egyéni, visszanéz?,
hangos, új utat hirdet?, meg beletör?d?.
Mikor-milyen…..
Melyiket higgyem-vigyem, ha rátaláltam?
Csak polcra rakott testet,
vagy azt, amit elrejtett
hallgatásai harsonás csöndjeiben?
Öregedem. Nincs mit megbocsátanom.
Mert nincs mit.
És küldje csak, azt a „fedezet nélkülit”!
Befogadom!
Legutóbbi módosítás: 2008.09.04. @ 10:32 :: Balog Gábor -csataloo
