A világban én vagyok meg én…
A világban én vagyok meg én –
minden más csak tünemény.
Sötét az éjszaka.
Ahogy az ablakon kifelé nézek,
szemem saját alakomra téved.
Így csúfol a fizika,
És hogy Téged szeretlek, mit érzek?
Csak, hogy szívem szertelen dobog.
Nem lebben már fel a titok,
mi volt az, mi együvé tévedt.
Nincs hát érzékszervem
felfogni száz szép szavad,
mely ajkaidon belül marad –
szívembe keverni nem merem.
Legutóbbi módosítás: 2008.09.11. @ 21:53 :: Elek Zsolt