Párás csókot lehelt a hajnal,
borzongva léptünk tova,
arcunkon a megszokás ócska maszkja,
varázsütésre bénultunk bele
lárvamód a mázgás városi reggelbe,
valahol az utca végén ébredt a Nap,
álmos pilláin itt-ott felhőmaszat kuporog,
az útmenti öreg fák
vagyonokat szórtak lábunk elé,
arany, ezüst, réz…
az ősz csalóka kincseit.
Legutóbbi módosítás: 2008.09.03. @ 08:15 :: Fecske Panna
