Némán zokogok, míg szemeim előtt,
lusta képsorok vonulnak, dal szól,
torkon ragad egy gyermek tekintete.
Nincs Isten! Vagy már ő is beleőrült
a gyilkolásba, a világ megsüketült? – sikoltok;
miben a gyermekek hite?
Már nincsen könnyem, nem nyugodhatok,
mindenhol látom a csontos ujjakat,
kísért a fekete szempár néma tekintete.
Uram! Vajon miben a gyermekek hite?
Legutóbbi módosítás: 2008.09.13. @ 07:05 :: Fecske Panna
