Hosszú az éjszaka,
Későn értem ma haza,
De most itt vagyok.
Bár történtek dolgok,
Most lehetek igazán boldog,
Hogy végre beszélek veled.
Már verset is írtam neked,
Vad és tiszta, szívből jövő,
Indulatos, földrengető.
Mégis leküldesz a pokolba,
Nem számíthatok tőled jó szóra.
Fájdalomtól ittas hangom
Jajgat most a papíron.
Te bestia, poklok angyala…
Könyörtelenebb vagy mint valaha!
Nem kímélsz, elküldesz.
Mit tettem én?
Miért büntetsz?
Fájó szívem megrepedt,
Semmi se gyógyítja a sebet
Mit éles szavaddal ejtettél.
Az a szó kés, mit bennem felejtettél…
Legutóbbi módosítás: 2008.09.22. @ 16:40 :: Furuglyás René
