saját fotó *
Rácsok
Én szerettem mindig az őrülteket,
kiknél a félsz könnyként csorog,
számukra a múló idő is megállt,
esetleg ólomlábakon vánszorog.
Sokszor a rácsot kívülről rázzák,
maguk sem tudják, miért teszik,
a világtól bújva, biztonságban
élnimáshol nem adatott meg nekik.
Már csak az orvos zaklatja őket,
naponta beöntés, egy-egy vizit;
– ha nem üvöltesz túl hangosan,
majd te is kaphatsz néha cigit.
És, ha a vasajtót rád zárjákmajd,
minden jogodat elveszik,
érezni fogod a bőrödön te is,
hogy csak a pénzedet szeretik.
Kicsit már anyagias lett a világ.
Én keresek magamnak másikat,
ahol emberi szó is létezik még,
nem csak a hamis öntudat.
Legutóbbi módosítás: 2008.09.27. @ 11:56 :: George Tumpeck
