Ki vagyok én? Magam sem tudom!
Születtem egy téli hajnalon,
a sötétb?l kivillant a fény,
zimankóban virult a remény.
Mélység voltam tenger fenekén,
öröm lettem bánat szigetén.
Sziklaorom egyes-egyedül,
k?szirt, hová büszke sas repül,
ifjuságban édes szerelem,
volt hazámban lettem idegen
vihar után letarolt határ,
törött ágon szentjánosbogár,
szell? voltam, lenge fuvallat,
harmatcsepp a friss f?szál alatt,
romantika, szívbeszökken?,
májusokban ?rült szeret?,
igazságban lelkiismeret,
az életben naiv kisgyerek.
Játszottam zenében dallamot,
t?rtem bántást, kudarcot, fagyot,
bimbó lettem, s piciny zöld levél,
a szívemet kölcsön adtam én.
Szerelemben én voltam a vágy,
haragvásban zöld olajfaág,
imádaságban félt? szeretet,
magány lettem szakadék felett.
A reménység régen elhagyott,
elfelejtett boldogság vagyok.
Gy?zelmeket a halál arat,
vesztes lettem, múló pillanat.
Hulló vérben én lettem anya,
elesettek panasz, jajszava,
koporsókon síró szemfed?,
kés? ?szben hervadó mez?.
Büszkeségen mind a porba hullt,
a jelenben én vagyok a Múlt…
