Egy reményked? / saját fotó/
Szaggatott kenyerem belét
még szedegetem szorgosan csipegetve,
árnyékok kúsznak a málló falakra,
éhezem egyetlen jóíz? falatra,
szavak sikolyától hangos, ami vesztve.
Rozsdálló palásttal takarnak az évek,
hidege riaszt az elközelg? télnek,
küzdök én dérlepett, meleget keresve,
magány ne feszítsen naponta keresztre.
Az a vágyott zúg megnyílhatna végre,
a reteszelt ajtó , az a rozsdás lakat,
terített asztalom egyetlen falat
melegség várna, s még szívemig érne…
Nem lenne kérdés lehet, vagy szabad.
Legutóbbi módosítás: 2008.09.19. @ 08:13 :: Koosán Ildikó
