Lénárt Anna : Drazsé, cukor, orvosság

 

 

 

Rakosgatom a dobozokat,

Mit patikából hoztam haza.

Ezt a vérnyomásomra írta,
Emez sajgó szívem javítja,
Rózsaszín a vérem hígítja.
Zöld és sárga kapszulák,
idegeim megnyugtatják.

Mellettem ül kis unokám,
Nagyi ez a drazsé cukorka?
Kis kezével már nyúlna érte,
Az üvegcsét el nem érte,
Ijedten csapok a kezére.
Szeme, könnyel telik meg,
Mami, nem szeretsz engem?
Drága gyermek, Tied létem,
Öregségem szeme fénye,
Nem édesség, ez gyógyszer,
A doktor bácsi adta nekem…
Folytatnám a mondókámat,
Csöpp kis ujja reám mutat,
Majd halkan fülembe súgja:
Mamikám, Te beteg vagy?
Válaszolnék, de folytatja,
Elmész, mint a nagypapa?
Nem megyek, én maradok,
Lakodalmadban táncolok,
Sok–sok év múlva távozom,
Mint a varjú, majd károgok.
Megcsiklandom, felnevet,
Hozzám bújik, átölelem,
Orvosság manóról mesélek,
Nagyot ásít, ágyba fektetem.
A dobozokat rakosgatom,
Hol a fejfájási gyógyszerem?

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2008.09.24. @ 08:07 :: Lénárt Anna
Szerző Lénárt Anna 143 Írás
Három családos elvált nő vagyok. Gyermekeim kirepültek a fészekből, egyedül élek. Köztisztviselőként dolgozom, a feladataimat legjobb tudásom szerint látom el. Lelkiismeretes embernek tartom magam.Szeretem az embereket, átérzem gondjukat és ha tudok segítek. Megpróbálom a legrosszabb dolgokból is a legjobbat kihozni, mert azt tartom az élet túl rövid ahhoz, hogy megkeseredve éljünk. Sok mindenre megtanított az élet, elsősorban arra, hogy sosem adjam fel. Ha reggel borult az égbolt nem arra gondolok, hogy esni fog, inkább annak örülök, hogy még nem esik. Verseket gyermekkorom óta írok. Az általam írt versek "én vagyok", tükrözik a lelkem, a vágyaim, átölelik az életem. Romantikus embernek tartom magam, a halak csillagjegyre jellemző tulajdonságok szinte mind jelentkezik nálam. Alföldi lány lévén kívánkozom a hegyek közé. Ha tehetem a szabad időmet hegyes vidéken, sétával töltöm. Igaz kevés ilyen akad, de ha adódik akkor kihasználom a lehetőséget.