károgó varjak
tél kertjébe belemarnak
inteném én ?ket csendre
ráhullnak lomhán a kerevetre
rendületlen
vájnak
vájnak
szemtelen világunkra hágnak
szenvtelen
alattuk foszlik a kárpit
szege sem számít
torkán akad a károgónak
és tél szakad
“bár a szekér halad”
látom
egy sima egy fordított
csattogják a hupák
hepékre zuhanva
bután
t?be f?zve kuncog
a lármát f?z?
nyüveket ?z?
sztaniolban zokogó szó
a kábító
az ámító
és a kendermagos
noha azt elcsente rég
a pödrött bajszú
zömök
tyúktolvaj
