Szonett, egy már nem fájó emlékr?l..
Becsaptál, tudtad már az elejét?l,
mi lesz a sorsa enyelgéseinknek,
a gyönyörpára miként sz?nhet végleg,
s hogyan válik komédia az egészb?l!
Kijátszottál, a léc már nem rezeg,
elüldöztél különös b?vkörödb?l,
kapumon most akárki is dörömböl
fel?lem Isten hírével mehet..
Talán örülsz a régi vállgödörben,
mégis kerget zöldszín? pillantásod,
s emlékszemcsék szóródnak a parketten…
Ha ?szintétlen maszkodat lerántod,
tisztán látod magad és rájöhetsz:
harminc ezüstért adtad el barátod!
Legutóbbi módosítás: 2008.09.09. @ 13:00 :: Németh Zsolt László
