Egyszer volt, hol nem volt, még a Fábiánházi végeken is túl, arra Mérk felé, született egy csepp fiúcska. Amíg cseperedett, sok helyen lakott ez a fiú. Sodorta a háború, vitte magával a menekülés. Hogy, hogynem egyszercsak egy nagyvárosban megálltak. A fiúcska, aki már fiúvá cseperedett elhatározta, hogy nem él bele tovább csak úgy a nagyvilágba, mint a mezítlábasok vezet?je, hanem kitanulja a maga által választott kézm?ves szakmát. Úgy is lett. Ezután már nagy segítségére volt öreganyjának és testvéreinek.
Történt egyszer, hogy meglátott egy égi csodát. Barna hajú kék szem? csoda volt. Hatalmas er?k védelmezték, de a kézm?veslegény elhatározta, hogy egy életre megszerzi magának ezt az égi tüneményt. Elhatározását tett követte. Átvágott a sárkányok földjén, amit éppesz? ember akkoriban messzire elkerült, hiszen ott lakott szíve választottja. Útján csak egy hatalmas fából készült táska volt minden fegyvere, és gyors, technikás lába, amit a helyi gömbkerget?k között edzett izmosra. Ki is menekítette immár az asszonyává lett égi csodát.
Laktak itt, laktak ott, mígnem a király hadba szólította h?sünket. Asszonya remegve várta hazatértét és keményen gy?jtött, közös életük kezdésére. A király egy id? után elbocsátotta hadban megfáradt fiúnkat, aki boldogan vágott bele egy másfajta harcba, aminek neve a család. Mindketten dolgoztak bomlásig, mígnem kicsiny váruk nem lett, amibe már utódokat is hozhat a gólya. S jöttek is sorban, kett?ig meg sem állva. Megvolt hát az áhított család és a boldogság, amire annyira vágytak.
Ekkor döbbent rá a becsületes kézm?ves, hogy ha két fiát fel akarja nevelni, akkor nem maradhat örökre kézm?ves. Elment hát a varázslóhoz és munkája mellett tanulni kezdte a titkos tanokat. Meglett a gyümölcse kitartásának, hiszen hamarosan f?ember lett a hercegek mellett. Sok embernek parancsolt, de becsülete páncélját soha nem engedte átszakítani. Nagyobbik fiát egyb?l a f?varázslónak szánta, de bár tehetsége volt, az asszonyi szemek ármánya miatt nem fejezte be a varázsképzést. Sokáig bolyongott heted hét határon, kipróbálva sok-sok mesterséget, elfeledni próbálva a h?tlen asszonyt.
Kés?bb társra talált és megtalálta életének értelmét is. Kalmár lett. Nem portékával kereskedik, magát adja el. Tudását megvásárolják gazdag királyok, hercegek. Élete jól alakult, csemetéi születtek, felcseperedtek, és nem ismerték a nélkülözést. A másik fiú is sokáig kereste útját, de ?t elkerülték a h?tlen szemek, els? társa mellette van még most is. Hogy miért, azt ? sem érti. Két szép gyermeke született, s cseperednek ?k is, kisebb nélkülözések közepette. A becsületes kézm?ves és vezérl? csillaga ezt a második fiút próbálja segíteni. Katonája volt ? is a királynak, de fejére gonosz átkot szórtak, amit?l hatalmas pocakot eresztett és már nem kellett a hadba. Sehová sem.
Regös lett bel?le, írja régi korok krónikáit és várja, hogy munkáját egyszer elismeri a nép és nem fog többé nélkülözni két csemetéje. Reméli, hamarosan ? segítheti a becsületes kézm?vest és annak drága kincsét. Úgy látja, hogy e világ nem igényli a regös énekét és a régi korok krónikáit, de mint minden mesefigura, ? is vár a csodára. És addig is jegyzi szorgosan a történeteket. Vége? Még korántsem…
Legutóbbi módosítás: 2008.09.11. @ 09:44 :: Orosz T Csaba
