Már csak az édesanyja szólította a nevén. Innen tudta, hogy van neve. Mármint igazi, anyakövezett. Mindenki más csak Jaggernek szólította, jellegzetes ajka és hajviselete miatt. Azt már kevesen tudták róla, hogy valóban fejb?l löki az összes Rolling számot. Valaha ígéretes gitáros volt. Egy gimnáziumi bandában játszott együtt az ország jelenlegi legismertebb zenészével. Most meg sem ismeri. Amikor tavaly elvitte a fiát a Sztár koncertjére, úgy gondolta imponál a fiúnak és odaviszi az autógrammot osztó Sztárhoz. Mikor vidáman ráköszönt, az hidegen nézett vissza rá. Jagger látta a szemén, hogy megismerte. De a máskor lazának látszó rocker nem vállalta fel, hogy ismeri a szakadt piást. A kisfiú csalódott volt. Jagger nem értette a dolgot és otthon reggelig pakolt, hogy el?szedje a régi közös fotókat, mire a fia elhitte, hogy nem csak átverés a dolog. A fiú. Egy fiatalkori gyors házasság eredménye. Jagger végtelenül büszke volt rá, hogy ? apa és van egy fia, még ha nem is ? neveli. Kéthetente egy hétvége. Ilyenkor egy hétig csak napi egy pohár bort iszik a kocsmában, a többit félreteszi, hogy csirkemellet tudjon venni a fiának. Azt szereti.
Ketten élnek a Mamával. A Mama nyugdíja és az utána kapott ápolási segély minden bevétel. Jagger ritkán eszik. De mindennap f?z a Mamának. Inkább kannás bort iszik a kocsmában, decijét húszért, de a Mama mindennap eszik. Még a gyerektartást is leszedik az ápolásiról, de nem bánja, mert így ? is tesz valamit a fiáért. Volt felesége nem lenne rászorulva, mert a mostani férje jó nev? ügyvéd, de ami jár, az jár. Néha ezt is kevesli. Ezért is váltak el, ezért a makacs gyakorlatiasságért és érzéketlenségért. Mindig ilyen volt. Amikor elvette feleségül, feladta a zenélést, hogy áldott állapotú felesége mellett lehessen, és többet dolgozhasson a jövend? babának. Szeszélyes asszonya szemében pedig már nem az ünnepelt városi rocksztár volt, hanem csak egy melós.
A fiú születése után hamar el s váltak. Ennek már tizenöt éve. Akkor k?vé lett a szíve! És ez a k? lehúzta a mélybe! Maradt a kocsma simogató füstje, amibe ? is hamar belesimult. Rendszeressé vált a „hosszú túra”, az esti tántorgás hazafelé és fel a negyedikre. De a Mama betegen is tudott hatni rá. Elérte, hogy minden délel?tt járjon haza, ha már nem dolgozik, és segítsen f?zni. Kés?bb már egészen Jagger f?zött. Délután vissza a kocsmába. Elhelyezkedni nem tudott, mert a szakmájába fiatal jókép?ek ezrei jelentkeztek. Felszolgáló volt a szakmája. A kocsmában otthon volt. Szerette a lakóit. Barátja volt a m?velt Bazi, akivel két fröccs között hatalmas vitákat folytattak a közelmúltról, hiszen kamaszkoruk óta ismerték egymást. Aztán ott volt Jocó, akivel el lehetett mászkálni mindenfelé, ha éppen józan volt. Néha a Mamát is behívta a kocsmába, egy-egy séta során. A kis öregasszony csak állt az egyik sarokban félszegen kis pohár sörét szorongatva és érezte, hogy nem tartozik ide. Fia annál inkább. A kocsma közönsége ilyenkor sorban köszönt a kedvesen mosolygó Mamának és ezt Jagger értékelte is. Egy napon Bazi elt?nt a kocsmából. Nem jött többé. Kés?bb látták egy gyönyör? autóval furikázni.
– Lett valami frankó munkája! – rebesgették, a jól értesültek, de Jagger tudta, hogy barátja kimenekült. Nem akarta a pult mellett végezni. Gondolatban gratulált, de már csak semmitmondó szavakat váltottak, ha találkoztak. Vissza a kocsma jótékony homályába. Ez volt Jagger minden vágya. Csak legyintet a haverok figyelmeztetésére, hogy megint fogyott.
– Még egy kört és két szál cigit! – mondta egyre s?r?bben és már nem csak bort ivott. Pálinkát is, a legolcsóbbat. Az éjjeli hasgörcsöket betudta annak, hogy éhes. Kés?bb már nappal is kínozta a fájdalom.
– Hajrá, még egy kör meg a cigike! – mondta ilyenkor és boldog volt, mert a kocsmába zenegépet hoztak, ami játszotta a Back int the USSR-t ami a kedvenc dala volt. Az igazi Jagger hangja volt az utolsó, amit életében hallott. A hasnyálmirigy feladta. A temetés után Bazi betámogatta a Mamát a kocsmába. Szokásával ellentétben whiskyt rendelt jéggel. Amikor kiitta, megcsördítette a maradék jeget a pohárban, és azt mondta
– Ez egy requiem, szomorú zene. Emlékezünk rád Zsolti!
Legutóbbi módosítás: 2008.09.14. @ 11:15 :: Orosz T Csaba
