hol vagyok
Egy hete t?nt el Zsófi kutya; 1997. június 16.
I.
Majd ember lettem. Kaptam pár paradoxont tápomul…
– N?j nagyra lelkem! – mondták, s testemre gondolt álnokul
mindegyikük ki vigyázott rám, s kicsattanóan boldogult.
Most vagyok: ténferg? fenség, egy kincsesbánya koldusa,
széjjelszed kétség: ez lenne ember jókedve, búja:
vándorlás test és lélek között, és lenni, ha unja –
Egy világ omlik össze bennem, ha építem, ha nem,
ha képpé teszem, mi fáj, ha magam (meg)szelídítem.
II.
Ó, Istenem, adj gondolatot a szívemnek, szeretetet agyamnak,
adj vissza végre régi, egykori érz? magamnak.
Ne higgyem nehezebbnek, ami amúgy is nehéz, becsüljem meg
miket közhelyként át nem éltem, de levetettem magamról
id? el?tt – és jutottam némaságba.
Ki segíthet rajtam, ha nem tudom, ki vagyok, mi vagyok,
hol vagyok; vagyok-e egyáltalán. Kutyám, ki énem jobbik
részének ?re volt – elhagyott; fostos macska követel étket újabb
utamon, s nem engedem szobámba. Szabad állat a kölyök.
Kizárva.
Legutóbbi módosítás: 2008.09.24. @ 19:18 :: Petz György
