K? egy dal
Debil song
Vegyünk egy követ,
Hajítsuk el. Mondjuk, magyar k?.
Leesik. Mondjuk, cigány k?.
Leesik. Zsidó követ is mondhatunk,
meg kínait. Leesik, leesik, leesik.
A k? már csak ilyen. Nem hiszek neki.
Meg a gravitációban se hiszek
egy id? óta, mert idióta.
Bezzeg az ember!
Akár k?, akár nem k? – hajigál.
Valójában mindig az eget veszi célba,
még aki magába néz, az is.
Voltak szerencsés korok,
Amikor a lények mellé, testvérré
emelték az ásványt, pedig
akkor is hajigált, aki nagyon akart.
Kacsázni például én is szeretek,
Feldob, ha laposan siklanak.
Egyiptomban ezt az egészet nem tudták,
csak rakták, rakták, mert kés?bb akartak
hajigálni, addig n?tt a k?raktár,
meg a sivatag sem aprózta el magát,
majdhogynem ben?tte az összes gúlát.
Ebb?l aztán sok mindent írtak, akik
nem tudták, mire szolgál; spekuláltak
zsidó és dzsipszi praktikákkal,
végül hagyták az egészet fenébe.
Most itt vagyok, fölfedez?je
a k?beli nemnek, látok medd?hányót,
hiába vetette Deukalión és Pürrha
maga mögé az egészet, megmaradtak
k?nek a leányok, legények.
Veszek egy követ. Újrakezdem
a történelmet, bevezetem
a gravitációt, és elhiszem.
K? kövön marad itt: magyar,
cigány, zsidó és made in China mind.
