Amikor egy pápista egy kálvinistának – nem kispista
Tisztelet Aranynak
Az életet többször megpróbáltam;
ritmusát magamra, magam a világra
rákényszeríteni, mindhiába –
szabadságot szerettem volna,
amelybe mint érett, édes borba
összes koromnak olaja olvad,
s amelynek hatalmas torok örül;
minden szép-, jónak, miközben elt?n,
és nem marad más sem ?utána,
utóíz szájban, orrban, a vágyban,
emlék egy agyban, ami ki semmit
nem próbált, csupán mi lett, azt hagyja,
s azért néz oly régóta halandót,
hogy megmártózzék a változásban.
Legutóbbi módosítás: 2008.09.13. @ 17:40 :: Petz György