ÁÃ???lombéke mindenképpen,
ÁÃ???rnyékvilág mély csendjében,
Mély csendben, hol az árny megáll.
La Fuite de la Lune
A kinti létben béke vár,
Álombéke mindenképpen,
Árnyékvilág mély csendjében,
Mély csendben, hol az árny megáll.
Halld a sírást: fülbe tép?,
Egy magányos madár gyásza;
Párját szólítja kiáltva,
A válasz ködös hegyb?l j?.
Aztán a Hold visszavonul,
Égb?l sarlóját lerántva,
Elszáll sötét barlangjába,
Arcára sárga fátyol hull.
Les Silhouettes
A tenger szürkén pettyezett,
Az unott, holt szél sem dalolt,
S mint hervadt levél, száll a hold
A háborgó öböl felett.
Fekszik a fakó homokban
A hajó rajza feketén:
Kismatróz a fedélzetén
Mászik és kacag gondtalan.
Fent pólingok kiabálnak,
Hol homály-mez?n lépkednek
Barna aratólegények,
Akár az égen az árnyak.
Oscar Wilde: Impressions
La Fuite de la Lune
To outer senses there is peace,
A dreamy peace on either hand,
Deep silence in the shadowy land,
Deep silence where the shadows cease.
Save for a cry that echoes shrill
From some lone bird disconsolate;
A corncrake calling to its mate;
The answer from the misty hill.
And suddenly the moon withdraws
Her sickle from the lightening skies,
And to her sombre cavern flies,
Wrapped in a veil of yellow gauze.
Les Silhouettes
The sea is flecked with bars of grey
The dull dead wind is out of tune,
And like a withered leaf the moon
Is blown across the stormy bay.
Etched clear upon the pallid sand
The black boat lies: a sailor boy
Clambers aboard in careless joy
With laughing face and gleaming hand.
And overhead the curlews cry,
Where through the dusky upland grass
The young brown-throated reapers pass,
Like silhouettes against the sky.
