Ahogy szeretsz, úgy szeretlek én is;
mindig szerelmes, hív? és konok.
Ahogy a szíved dobog a mélyben,
úgy élek én, és úgy gondolkozok.
mindig szerelmes, hív? és konok.
Ahogy a szíved dobog a mélyben,
úgy élek én, és úgy gondolkozok.
Ahogy szeretsz, úgy szeretlek én is;
mindig szerelmes, hív? és konok.
Ahogy a szíved dobog a mélyben,
úgy élek én, és úgy gondolkozok.
Védelek én szóval, karddal, ha kell,
És küzdök érted szakadatlanul;
szelíden, mint a sz?zi hóvirág,
s mint az anyafarkas, ha megvadul.
Néped tart életben, s ha az elvész,
örökre kialszik régi fényed…
Hazátlan kóborolok majd akkor –
szegények közt is a legszegényebb.
2008-09-24
Legutóbbi módosítás: 2008.09.27. @ 17:26 :: Rácsai Róbert