Hajnalkor megszűntél bennem,
köddé, majd fénnyé oszlott
altod.
Tornyosult,
s egyszerre rám szakadtak
mindig szomjas gondolataid.
Hibám bokra sajdít.
Úgy félek,
hisz’ már nem mélyül tovább…
Legutóbbi módosítás: 2008.09.07. @ 15:41 :: Serfőző Attila