Sonkoly Éva : Emlékezés

2008.09.21. Sonkoly Éva Vers 15

Nyomtatás

Mindenkinek más-más emlék terheli, vagy könnyíti a lelkét…*

A boldog pillanat mindig szalad.

Mennyi volt az életemben?

Nem elég, igen kevés az a rész.

Gyermekkorom, a mesék

álomba ringató világa.

Aztán az első igazi szerelem varázsa,

amikor a faleveleket nagyra növesztette

a képzelet.

Gyermekeim első sírása, nevetése,

azok a kis kezek, amelyeket lassan elengedek.

S az utolsó, késői, szeptemberi álom,

amelyről sohasem tudom meg, hogy igaz volt,

vagy csak én teremtettem,

hogy még egy boldog pillanat legyen…

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:00 :: Sonkoly Éva

Szerző Sonkoly Éva 582 Írás

Gyógypedagógiai tanár vagyok. Az Alföldön születtem, Kaposváron élek. Mióta emlékezni tudok az irodalom rajongója vagyok, mesék, regények, versek. Sok évvel ezelőtt egy tanítási szünetben kezdtem valamiféle belső zenére sorokat írni. Eldobtam, de a gondolat, hogy még egyszer megpróbálom, biztosan izgatott, mert azóta vagyok ezen a téren próbálkozó. Sok kedvencem van klasszikusok, napjaink írói. Mégis, Váci Mihálynál aligha érzékelteti számomra más költő a hiányt, sorai emlékeztetnek életem sokszori újrakezdéseire, hitet adnak. "Újra kezdeni mindent e világon, – megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…"

Tartalom másolása nem engedélyezett!

h	K	s	c	p	s	v
1	2	3	4	5	6	7
8	9	10	11	12	13	14
15	16	17	18	19	20	21
22	23	24	25	26	27	28
29	30

Hasonló írások