Mindenkinek más-más emlék terheli, vagy könnyíti a lelkét…*
A boldog pillanat mindig szalad.
Mennyi volt az életemben?
Nem elég, igen kevés az a rész.
Gyermekkorom, a mesék
álomba ringató világa.
Aztán az első igazi szerelem varázsa,
amikor a faleveleket nagyra növesztette
a képzelet.
Gyermekeim első sírása, nevetése,
azok a kis kezek, amelyeket lassan elengedek.
S az utolsó, késői, szeptemberi álom,
amelyről sohasem tudom meg, hogy igaz volt,
vagy csak én teremtettem,
hogy még egy boldog pillanat legyen…
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:00 :: Sonkoly Éva
