Az írás megmarad,
mondják.
Mégsem veti papírra
mindenki:
mit szeretne…
inkább azonnal vet rá spongyát…
Mégis hisszük,
hogy
magunk
tovább visszük mással:
ha nem az írással.
Vers helyett kacagás,
egy ?szinte vallomás,
mit még nem hallott más,
egy titok: Varázslat…
Benne laksz, s tovább ad.
Vigyázat!
Fontold meg,
adod e így magad másnak…
Fuvallatként szálló
képek,
festenivalóan szépek…
Félig olvasott könyvben
a jelzés…
Eddig jutottál,
olvasson bele más is,
lássa, hogy érdekelt…
Az utolsó
száz oldalnyi bet?halom,
szemeddel birokra kelt.
De majd folytatod,
egyszer…
Otthagytad magad
a könyvjelz?vel.
A pohárnyi színes gyöngy,
fényük szikrázik tükrömön…
A Kis herceg – örök darab-
agyonolvasottan marad….
Mint feslett kabát a fogason.
Ötletszer?en kerül kezedbe,
s hangulatfügg?n teszed le,
vagy öltöd magadra….
Gyámoltalanul várja
vállfára dobva.
Ez is te…!
Utánad, t?led marad mind,
mit szerettél.
Rám köszönnek majd tárgyaid.
Ismer?s illatok…
Tudni fogom,
hogy körülöttem,
mindenben vagy…
Lelked írás nélkül is,
nyomot hagy…
Legutóbbi módosítás: 2019.07.16. @ 11:08 :: Adminguru
