Mi az a titok, amely hívott,
titkon taszított, feléd?
A szó nem elég,
valami más,
zakatolás a szívben,
a vágy kúszik itt, benn.
Érzem:
Belémfészkeltél egészen…
Miért, nem kérdem.
Tudod a választ régen,
Mert a perc egy örökkévalóság,
mióta a hajnal itt talált egyszer,
beszélgetésben, veled.
Múlt az éjszaka nagy része
tétova kérdez?désben…
Tapogatódzva,
szavakban mértem az id?t,
mely megállt felettem.
Megmérgez?dtem…
B?vös csáber?ben veszett el lelkem,
mikor a tollat el?ször kezembe vettem,
hogy leírjam a titkot:
Mi idevezetett…
Nézem a papírt, szemem ír toll helyett…
Te pontosan tudod, mit írok neked….
Legutóbbi módosítás: 2008.09.17. @ 13:49 :: Szente Erika
