Kirepültek a
fecskecsemeték.
Egy villanydróton
szorosan sorban
egymás mellett
csendben figyelik
fecskeszüleik
repüléseit.
Nem mocorognak.
Fecskemama egy
piruettet ejt
csemetéik előtt,
fecskepapa int…,
a kicsinyeik
elélejtenek.
Röppennek egyet-kettőt,
mint parányi kis
hulló levélkék
őszi szellőben,
úgy trilláznak
kisszárnyaikkal.
Csak bátran, bátran
Kiscsicsergőink!
biztatják őket
a fecskeősök.
Repülni, szállni
fel, tanulni eget,
felhőt átszelni,
víz fölött átkelni,
a messzeséget
parányiként
felfogni tudni,
a szülők terelik,
kísérik őket,
készülnek a nagy
útra, fészküket
elhagyva, kezdik
a repülést nap
nap után újra
és újra, egyszer
egy reggelen már
messzire járnak,
öleli őket
a kék égbolt, már
távoli tájon
trilláznak.
Legutóbbi módosítás: 2019.05.29. @ 13:24 :: Szulimán Eleonóra