Takács Dezső : Három, esti ének

Madár, ha lehetnék,

szürke tollam volna.

Sohasem dalolnék.

Lombok közé bújva

vigyáznám léptedet,

szárnyam lebegtetve

éleszteném tüzed,

minden áldott este.

 

*

Süss nekem pogácsát!

Holnap virradóra,

mezítelen lábam

jelet vet a porba,

fehér ingem szárnyát

kacagva cibálják

kölyök szelek.

Könyörögni megyek.

Árván hagy a lélek,

cserepes ajkamról

menekül az ének.

 

*

Én már nem ülhetek

Idegen tüzekhez

Vetkőző erdőkben

Könnyezve keresnek

Koronafa ágyam

Számítás vetette

Hollószárnyú este

Hozz álmot szememre

Legutóbbi módosítás: 2008.09.16. @ 06:02 :: Takács Dezső
Szerző Takács Dezső 190 Írás
Viharban érkeztem, vaksötét éjszaka. Hajlongó jegenyék, átázott föld szaga, s Anyám volt ott még, meg a bába, mikor belesírtam ebbe a világba, a Sztálin utca nyolcban, alig hallhatóan.