Takács Dezső : Nyíltan

Nyomtatás

A korban,

hol a magányt

gépekben rejtőző

szellemárnyak jajgatják,

én, a kitárt kapuk

diadalát hirdetem.

Ki árulkodó lelkét

gyömöszöli szóba,

kincseit így szórja közénk,

nagyra becsülöm.

Tekintetét nem kerülöm,

mikor napjai sárfolyamából

kiemelvén arcát,

levegőért kapkod.

Hozzád jöttem! – szólok,

és nyújtom kezem.