Ez itt az élet
Feketén-fehéren
születtünk könnyek közt vérben
felsírva anyánk utolsó halk jajára,
erre a kicsit torzra sikerült világra.
Ez itt az élet feketén -fehéren,
s ha néha színes képen nézed,
majd megfizetsz az álmokért.
Ez
itt
az
élet
feketén
fehéren
Mert semmi sem az,
aminek látszik
lelkeken feszül a
berozsdált láncing,
de maradunk mégis
az utolsó táncig.
Ez itt az élet,
feketén- fehéren
Múlnak az évek,
egyre több a sírhalom,
hideg kereszt,
vagy csak betontömbbe zárt fájdalom,
de talán, talán..
majd egyszer, mint anyám,
ha nekem is lesz unokám,
ölembe veszem, s mondom,
ma te vagy a legkedvesebb gondom,
figyelj, csak csendben,
ezt az id?t én neked csentem..
Hiába, ez itt az élet
feketén- fehéren
s még néha álmodunk,
hogy egyszer majd rendben megy minden.
Be lesz fizetve minden számla,
s anyánk nem hiába szült erre a keser? világra.
És álmodunk,
mert álmodni jó nagyon,
hogy egyszer majd dallá áll össze
a mantraként mormolt szóhalom
Mert ez itt az élet…
Csak csúszkálok a síkossá vált szavakon,
lebegek feketén- fehéren..
aztán a széttörött székre nézve
eszembe jut,
mégis szükség lenne egy férfikézre…
de semmi sem az,
aminek látszik,
lelkeken feszül a
berozsdált láncing,
és maradunk mindig
az utolsó táncig.
Ez itt az élet
feketén
fehéren.
