Este nyolc fele járt. Nyolc után kijárási tilalom volt. A sötét utca végén egy lány jelent meg. Siet?s léptekkel haladt a falábú férfi irányába. A férfi megismerte. Az emberek kerülték, senki se állt szóba vele, s ha szóba került, mindenki úgy beszélt róla, mint a megszállók kurvája. Rendszeresen feküdt le a katonákkal.
A férfi megvárta. A lány ki akarta kerülni, de a férfi megfogta a kezét.
– Gyere fel hozzám. Nem voltam már rég n?vel. Te is jó leszel!
– Hagyj békén!
– Mennyi?
– Nem árulom magam.
– S katonákkal tán kedvtelésb?l csinálod? Amíg a bátyád gerillaként kockáztatja az életét? Te meg henteregsz velük! Apád és a v?legényed emléke nem szent el?tted? Azt se felejted el, hogy meger?szakoltak?
– Nekem is megvan a magam harca – mondta a lány elsötétült arccal. S már nem volt a v?legényem, amikor meghalt. Elhagyott, miután meger?szakoltak.
– A te harcod? Ugyan hány katona halt bele miközben veled szexelt?
– Még egy se. De fognak. HIV-fert?zött vagyok.
A férfi ledöbbent egy pillanatra. Nem tudta, hogy higgye vagy sem.
– Bizony. Akkor kaptam, amikor meger?szakoltak.
– Te ?rült! El tudod képzelni hány n? lesz népünkb?l a bosszúd áldozata? Hányan fogják elkapni áldozataidtól e betegséget? Hiszen te is t?lük kaptad…
Legutóbbi módosítás: 2008.09.07. @ 18:38 :: Vandra Attila
