GPS-el a horvát tengerparton
I. rész: Indulás és Románia
A család új taggal b?vült. Anti hazahozta második feleségét: Szidit. Na nem kell megijedni, Anti nem követett el bigámiát, csak új autót vett. S azért lett Szidi, Mert ? egy KIA CEE’D(y). (ejtsd: kia szíd) Ági fogta rá, hogy Szidi Antinak a második felesége, mert az utóbbi id?ben többet simogatja, mint ?t. De kijelentette, hogy neki, mint els? feleségnek vannak el?jogai, s ezt Anti ne merje elfelejteni.
Azóta Anti már nem tud busszal menni munkába. S Egyre gyakrabban akad a városban is elintéznivalója… Na persze, az autót be kell járatni… Így aztán hamar meglesz a kritikus 1000km, s lehet „menni” vele.
Ahogy Áron, Antiék egyetemista fia hazajön vakációzni, Szidi a bigámia b?nébe esik, hiszen most már mindketten szeretnék tapogatni a kormányát. Ági persze a fia pártjára kel. Féltékeny… Ketten egy ellen, nincs igazság a Földön! De Áronban van betyárbecsület, s egy GPS-el ajándékozza meg az apját. Jól fog ez majd a tervezett szabadságon. A GPS-el aztán újabb n? kerül a családba, aki Andrea névre hallgat. N?i hangon mondja például: „Menj el?re 100 métert, majd fordulj balra.”
Anti gyanakodva fogadja, hogy az az elektronikus micsoda majd meg fogja mondani neki, hogy egy ismeretlen városban hol kell jobbra fordulnia. De ki lehet próbálni!
Áron egész délután oktatja apját a GPS használatára. Ági dühöng, mert sok a tennivaló, s ?k, mint a kisgyerekek játszanak… Dohogása a „Rémesek ezek a férfiak!” jól ismert n?i refrénben csúcsosodik ki. Ezt már Anti se állja meg szó nélkül:
– Valóban. Majdnem annyira, mint a n?k!
Ági bosszúból felhívja telefonon a barátn?jét, ami körülbelül ugyanannyit tart…
Másnap Anti munkába menet ki is próbálja a GPS-t. A kezdet “biztató”, mert már az els? kanyarban, ahogy ki akar fordulni a Bukaresti útra, Andrea jobbra küldi, az ellenkez? irányba, az 1 km-re lev? körforgalomhoz, s ott forduljon vissza. Pedig azon a sarkon balra is lehet fordulni. Anti megállapítja, hogy Andrea sz?ke, de Andrea nem jön zavarba, hanem kijelenti, hogy „Újratervezés. Menj el?re egy egész két tized kilométert, majd fordulj balra.”
– Balra? Hát arra tényleg rövidebb lenne, de ott egyirányú forgalom van… mondja Andreának, de ? csökönyösen ismételgeti: „Menj el?re 300 métert, majd fordulj balra.” „Menj el?re 100 métert, majd fordulj balra.” „Az els? lehet?ségnél fordulj balra.” Anti úgy dönt, hogy inkább az útjelzéseknek fogad szót, mint egy ilyen hipersz?ke fehérnépnek, s el?re megy, így Andrea kénytelen újra kijelenteni, hogy: „Újratervezés. Az els? lehet?ségnél fordulj vissza.”
– Hol? – kérdi meglepetten Anti – Itt sehol se lehet.
Andrea végül belenyugszik, hogy Anti makacsul nem hajlandó vissza fordulni, s a következ? kanyarban helyes irányba küldi, hiszen a közmondás is azt mondja, hogy „Vak tyúk is talál szemet.” Ám Antinak az Andreába vetett bizalma újabb csorbát szenved a következ? útkeresztez?désnél. Anti már várja, hogy Andrea mikor káromkodja el magát, hogy:
– Te idióta! Mi a fenének kapcsoltál be, ha mindig egyebet csinálsz, mint amit én mondok! Menj a francba, én tovább nem irányítalak!
Ám Andrea nem káromkodik, angol hidegvérrel tervez újra minden alkalommal. Anti próbálja elképzelni feleségét, Ágit, amint ? negyedszer is más irányba megy, mint ahogyan Ági mondja, s mindezt 5 perc leforgása alatt… Hamar abba is hagyja, mert még elgondolni is rémálom. Közben Andrea jól irányít a következ? út keresztez?désnél, de azt már megint nem tudja, hogy egy hónapja körforgalom van a Kolostor utca sarkán. Anti elképzeli magát Budapesten Andrea irányításával… Ahogy hazaér kijelenti, hogy ? ebb?l nem kér! Áron azonnal védelmébe veszi a technikát, kijelentve, hogy Brassó forgalmát egy hónapja sincs, hogy átalakították, sok utcán a forgalom kétirányúból egyirányú lett, egyes utcákon a forgalom iránya megfordult, s még nem volt id? a GPS-térképeket aktualizálni.
– De ha hasonlóval találkozunk majd például Budapesten is? Ott is sok az útlezárás… – védi Anti saját álláspontját.
– Magyarországon jobban ügyelnek arra, hogy a térképeket aktualizálják. Majd itt is fogják, s akkor letöltjük a nettr?l.
Hát igen, ? a tehnika korában n?tt fel. Véleménye szubjektív. Itt tart Andrea tesztelése, amikor megszületik a vakációs terv. Linda, Budapesten él? lányuk jön az ötlettel: irány Horvátország! (Na, azért az a fránya internet, és webkamerás chat is jó valamire). Egyedi alkalom újra négyen vakációzni. Hiszen évek óta, mióta a gyerekek nagyok lettek, nem vakációztak együtt. Valaki mindig „félrejárt”. S most véletlenül se Linda élettársa, se Áron barátn?je nem tud jönni, s négyen beférnek Szidibe. Opatia az 1300 km, de Nádudvaron megalhatnak, az 528 km, oda pénteken délben indulva is elérnek. Azért csak akkor, mert Antinak még pénteken munkába kell mennie. Onnan már kevesebb, mint 800 km, az meglesz valahogy, hiszen két sof?r van.
Anti ezúttal megússza a csomagolási lázat, mert amikor csomagolnak, ? ügyeletes. A csomagolási láz egy olyan betegség, amely heves adrenalinkiválasztást okoz, f?leg a n?knél, az utóbbi pedig még hevesebb válaszreakciót a férfiaknál. A beszédritmus gyorsulása, a decibelszám növekedése valamint a nemi szervek és a szentek röpködése a legjellemz?bb klinikai jelei e betegségnek. Ám a csomagolásból való kimaradás hátránya, hogy amikor hazajön, csak a budiajtó hiányzik a csomagok közül. Anti gyors saccolása szerint két teherautó elég lenne.
– Milyen jó, amikor az autóba kell pakolni holnap reggel, akkor nem leszek itthon! – jelszóval csak annyit jegyzett meg (el?ször, de nem utoljára!), hogy:
– Szerinted ez egy Opel Corsa méret? autócskába mindez miként fért volna be?
Mert hát a Szidi megvásárlásakor Anti er?ltette a nagyobb autót. Ági kénytelen beismerni, hogy bajban lettek volna, ha kicsi az autó. S mennyit fogja ezt még Ági hallani…Végül csak befért a sok csomag, mert hát egyenl?re a hátsó ülésen csak egy személy ült. Áron „megmagyarázza” Andreának, hogy Nádudvarra mennek, Andrea pedig átveszi az irányítást. Áron ül els?nek a kormányhoz, az apja melléje, az els? ülésre, s Ágit hátra parancsolják, hogy minél kevesebbet lásson. Mert:
– Vezessetek óvatosan… Balról jön egy autó! … Itt csak harminccal szabad menni! … Jeleztél? Stb.
Ennek következtében kórusban harsan fel a féfiúi összetartás:
– Kuss! Ketten elegen vagyunk a vezetéshez!
Igen, amíg csak Antinak volt jogsija, „Kellett neki a segítség.” Antinak err?l gyökeresen eltér? volt a véleménye. Áron eleinte anyja pártján volt, („mert hát igazat mondott”) de mióta ? is szenved? alany lett, már (ebben) apja párti lett. De a „Kuss” után nem telt el két másodperc, s megszólalt Andrea:
– Túl gyorsan mész!
– Pofa be! – mondták a férfiak most is kórusban, de Andrea nem zavartatta magát.
– Túl gyorsan mész! … Túl gyorsan mész! … Túl gyorsan mész! …
Áron h?siesen t?ri a leckéztetést, de ahányszor szól Andrea, azért leveszi a gázról a lábát… A férfiak kijelentik, hogy elég stressz egy nagypofájú n? a kocsiban, Ági kénytelen elhallgatni, de kéjesen élvezi, hogy Andrea egyetlen alkalmat se mulaszt el, hogy ne szóljon:
– Túl gyorsan mész!
Ám Andrea mindenáron Fogaras és nem Földvár irányában akarja kivezetni ?ket a városból. Amikor mégis Földvár felé mennek ki a városból, Andrea kijelenti, hogy:
– Fordulj vissza, ahol lehet!
Ez már sok Áronnak. Vezetés közben kezdi Andrea menüjét vizsgálni, anyja rémületére. De ezúttal m?ködik a szül?i összetartás, így kénytelen a benzinkútnál megállni, s kezébe venni Andreát. Hamar kiderül, hogy Andrea Szeben felé akarja ?ket vinni.
– Azt már nem! – jelenti ki Anti, mert nemrég járt azon az úton. Javítják, s kilométerenként az út fele le van zárva, s sorompók irányítják a közlekedést. Két és fél órába tellett a Brassó-Fogaras távolságot (70 km) megtenni. Áron átprogramozza Andreát, Segesvár és Kolozsvár központját is kinevezi köztes pontnak, s indulnak is tovább. Andrea nem reklamál töbet, csak minden falu határán megszólal, hogy:
– Túl gyorsan mész!
Leszámítva, hogy Mogyorósnál nem szól, hogy kerüljék ki a falut, nincs több baj vele Segesvárig. A Bogáti-erd?ben „természetesen” kifognak egy araszoló, id?számításunk el?tt gyártott buszt, amelyet csak a szerpentin teteje felé a kapaszkodó sávon tudnak megel?zni. Na de Segesváron Andrea elég sz?k utcákon vezeti ?ket, Anti már keresi a Marosvásárhely irányába mutató táblát, amikor Andrea kijelenti egy sikátorban:
– Érkezés az els? köztesponthoz. Fordulj vissza ahol lehet.
Ekkor már repkednek is a szentek a férfiak szájából, mert hát a köztes pont Segesvár központja volt, s Andrea pedig oda vezette ?ket. Na de most már jó hogy ott van Andrea, mert nem lett volna könny? kikászolódni nélküle. Elhagyják Segesvárt, majd elkezdenek araszolni Vásárhely irányába. Azért araszolni, mert nagy a szembejöv? forgalom, el?zni életveszélyes, viszont rengeteg a teherautó, s falu falut ér… Ákosfalván Anti észreveszi az útjelz? táblát, mely figyelmezteti ?ket, hogy balra fordulva Vásárhelyt ki lehet kerülni. Andrea természetesen Vásárhelyen át vinné ?ket. Miután nem hallgatnak rá, újratervezi az utat Ungheni irányában. Ám a teherautók is mint erre jönnek… Kifognak egy másik teherautó-matuzsálemet, amely úgy ontja magából a büdös füstöt, mintha a kiskapusi koromgyárral akarná felvenni a versenyt. Jó ürügy arra, hogy megálljanak, s megegyenek egy-egy szendvicset, s a két sof?r helyet cseréljen.
Innent?l egyre lassabban lehetett haladni. Hatalmas kocsisor alakult ki, Ungheninél pedig kilométeres dugó várta ?ket: nem lehetett a f?útra ráfordulni, mert egymás után jöttek az autók Kolozsvár irányából. Fél óra alatt tettek meg 100 métert. A teherautók és a falvak itt is egymást érték, s Andrea már nem kellett figyelmeztesse ?ket, hogy
– Túl gyorsan mész…
Nem volt hol. A dugóiról hírhedt Feleki tet?n egy röpke negyed óra alatt túljutottak, de hiába örvendtek, mert a Kolozsvárról kifele menet újabb araszolással járt. Egy, ?ket el?zés közben a dupla sávot is átlép? autó pont el?ttük ment neki az el?ttük lev?nek. Nagy hasznát vették itt Andreának, aki jó el?re jelezte, hogy:
– Menj el?re 800 (300, 100) métert, majd fordulj jobbra.
Mire meglátták volna a jobbra mutató útjelz? táblát, már rég nem tudtak volna a megfelel? sávba váltani. Végül csak sikerült elhagyni Kolozsvárt. Ezt meg kelett ünnepelni egy újabb szendviccsel, s Anti is kívánta a „fekete mérget.” Áron ezt arra használta ki, hogy besettenkedett a kormány mögé.
– Sietnünk kell! – magyarázta tettét, s Anti úgy döntött, hogy ezúttal nem ássa ki ?sei véres kardját, mivel az ügyeletet még nem aludta ki igazán, s tudta, másnap másfélszer akkora út áll el?ttük. Csak egy gúnyos mosollyal nyugtázta a turpisságot.
Rövid távon úgy t?nt hogy Áronnak van igaza, hiszen ? több teherautót meg tudott el?zni. De csak a Királyhágóig. Ott már ismét csak a vakmer? ?rültek el?ztek. Azért valamivel jobb volt a helyzet, mert néha volt kapaszkodó sáv, ahol három sávossá vált az út, s felfele meg lehetett el?zni a köhög?-liheg? teherautókat. Antit kezdte agasztani a másnapi út, de azért remélte, hogy az autósztrádán jobban lehet majd haladni. Tény, hogy Nagyváradig 45 km/h átlagsebességgel tudtak haladni. Ez jól alulmaradt még az Anti legpesszimistább jóslatain is (55km/h), nemhogy Áron álmain (70km/h). Igaz, péntek délután volt. Váradon feltankoltak, mert Romániában még 10%-al olcsóbb a benzin, mint Magyarországon.
Viszont a határon simán átjutottak, csekély 5 perc alatt. Ahogy a határon átjutottak az els? dolog, amire felfigyeltek, az a teherautók hiánya volt az úton, s ennek köszönhet?en Andrea újra rákapcsolt a
– Túl gyorsan mész! – refrénre.
Ám így is rájuk sötétedett. Egy adott pilnatban Anti észrevette, hogy a Nádudvar irányát jelz? tábla balra mutat, s Andrea mindenáron el?re akart menni. A sof?rtanács úgy döntött, hogy újra megvétózza Andreát, ám amikor megérkeztek, kiderült, hogy ezúttal Andreának volt igaza. Kerültek, s rosszabb úton jöttek. Valamivel több, mint tíz óra alatt tették meg az utat, amely Szidi szerint csak 508 km volt, és nem 528. Andrea egy hosszabb úton akarta hozni ?ket…
Mire Nádudvarra értek már tök sötét volt. Na ne félj, itt kapd meg a Bán Tibor utat! Andrea nem esett kétségbe, h?ségesen mondta, hogy:
– Menj el?re 100 métert, majd fordulj jobbra…
Egy adott pillanatban kijelentette, hogy:
– Fordulj jobbra, majd menj el?re 70 métert a célig.
Anti meglátta a sarkon a „Bán Tibor út” táblát. Már jártak barátaiknál, de egyáltalán nem volt ismer?s a hely. Andreának nem lehetett a házszámot is megadni, e kis utcának nem volt elég részletes a GPS lefedése. Lesz ami lesz, jobb ötlet nincs elindultak lassan. Vagy 50m után az út egy olyan ösvénnyé sz?kült, hogy egy gyalogos is alig fért át rajta. Ekkor jöttek rá, hogy a Bán Tibor út, az egy olyan utca, amelynek a közepére egy házat építettek. Megfordulni nem volt hely, tehát a vaksötétben vagy 50 m-t kellett tolatni. De hogyan tovább? Andrea úgy döntött, hogy megérkeztek. Ebb?l nem engedett.
Elindultak tovább azon az úton, ahonnan a Bán Tibor útra lefordultak, míg egy adott pillanatban megpillantották az újabb “Bán Tibor út” utcatáblát. Itt már ismer?s is lett a táj, leszámítva az aszfaltot. Aztán megtudták, hogy egy hete lett kész. Zoli, a haverjuk, akinél aludtak, dicsekedett is vele:
– A tiszteletetekre aszfaltoztattam le az önkormányzattal, hogy az új kocsit ne kínozzátok a sáros úton!
– S a GPS-lefedést azt mikor intézed el? – vágott vissza Anti, hisz nem maradhatott alul a csipkel?désben.
Folytatás következik (Magyarország)
—————————
Ne siess, simogasd még, mert elég kusza. Lécci:))
Legutóbbi módosítás: 2008.09.04. @ 20:40 :: Vandra Attila
