Horvát tengerpart. Gyönyör?! A hegyek a tengerb?l n?nek ki, sziklás part, erd?vel borítva. Egyszerre érzi magát az ember a tengeren és a hegyekben. Mediterrán növényzet, még pálmafák is találhatók néhol. Ugyan azt vadászni lehet, hogy hol lehet „hozzáférni” a tengerhez, s ahol lehet, a román tengerpart homokjához szokott turista eléggé idegenkedve fogadja, hogy pokrócát kénytelen éles kövekre helyezni, a tengerben pedig igazán kellemetlenül élesek a kavicsok, de hát miután úszni kezdesz, már nem zavarnak. Ugyan van egy bökken?, hogy hirtelen mélyül, s kisgyermeknek, nem úszóknak nem épp barátságos hely. Ám ennek következtében nincs is akkora tömegnyomor, mint Mamaian. Csendes öblök, a tenger alig hullámzik, nem szól a nem igényelt zene, van árnyék, itt nemcsak szórakozni, pihenni is lehet.
A tengerparti városokból d?l a történelem, ókori romok, például az aréna, amely a római Colosseumra kicsinyített mása, középkori várak, Ferenc József korabeli épületekkel tarkított sétány gyönyörködteti az ide látogatót. Emlék nélkül hogy térjél haza? Souvenir árulnak is b?ven, s mind ilyenkor lenni szokott a választék az m?vészit?l a hátborzongató giccsig terjed.
Sok a turista errefelé, németek, svédek, dánok, lengyelek, rengeteg olasz, elég sok magyar turista is akad. Közöttük egy erdélyi család, anya, apa, s feln?tt lányuk is ott sétál a kiköt?ben, amikor egy csinos lány szólítja meg ?ket. Meglep?en jól tud angolul, ritka madár ez errefelé.
– Vegyenek souvenirt. Egy emléket ebb?l a csodaszép városból. Van medál, nyaklánc, pénztárca, sapka, trikó, nagy a választék. Ilyen szépeket nem találnak akárhol, ezek m?vészi érzékkel készültek! Van itt a család minden tagjának, fiatalnak, id?sebbnek, férfinak és n?nek egyaránt!
A lány fülig ér? szájjal ajánlja apjának, hogy vegyen egy trikót. Angolul, hogy a lány is értse. Apja, aki addig ügyet se vetett a kiállított tárgyakra, a souvenir-vásárlást a n?kre bízva, gyanakodva fordul vissza. Hallotta már a lányának a hangján, hogy valami turpisság van a dologban. S miért szólt a lány angolul? Csak odapillant, s mindjárt érti miért.
– Nem köszönöm, inkább anyádnak vegyél. – hárítja el az ajánlatot kuncogva, magyarul. Az eladólány nem érti a szavakat, de a gesztusából rájön, hogy mit mondott. Felkap egy másikat, n?i szabásút, s nyújtja is az asszony felé. Közeledik is hozzá, hogy hozzámérje, gy?z?djön meg róla, hogy jól állna neki. Az asszony két kézzel szabadkozik, ? nem vesz ilyesmit, s hátrálni kezd. A férfi elfordul, hogy ne röhögje szembe az eladót, mert elképzeli tanárn? feleségét amint azzal a trikóval beállít az iskolába.
Egy Daciából kiszáll egy n? és egy férfi. Ã??ket nézik, s hasukat fogják nevettükben.
Utolsó szalmaszálba kapaszkodva az eladó a lányhoz fordul. Hiszen ajánlotta apjának is!
– Legalább ön vegyen egyet! Melyik a kedvenc színe?
– Köszönöm, nem.
– Minden jókép? pasas maga után fordulna!
– Az biztos! Ha Brassói Kapu utcán végigmennék, mindenki engem bámulna! A férfiak azonnal ajánlatot is tennének.
– ????
– De csak addig, amíg egy rend?r meg nem jelenne, mert az azonnal le is tartóztatna. Közbotrány okozásért – magyarázkodott.
– Közbotrány okozásért? De hát sokan vesznek ilyen trikót.
– A felirat…
– A felirat? Mi van vele?
– Azt írja rajta, hogy I love Pula.
– Minden városban lehet ilyent találni! I love London, I love Roma…
– Igen, de Pula románul a férfi nemi szerv vulgáris neve…
A lány barátságossága azonnal megsz?nt. Hátat fordított, s elkezdte újra hajtogatni a trikókat.
Ã??k pedig vihogva vonultak tovább sorba elképzelték egymást, amint megjelennének otthon az I love Pula feliratú trikókban…
Legutóbbi módosítás: 2008.09.07. @ 10:12 :: Vandra Attila
