Ha a tudat csendes és a szív énekel…
Árvaságom ablakán,
sűrű jéghártyás hajnal,
arcod fénye eltűnik,
nyitott szemeddel alszom.
Forró éjszakáimon
didereg a holt világ,
kihűlt tekintet, szó, rom,
rácsukódó néma álom.
Holt remények várjatok!
Állj! Élet és halál!
Szívem még jeleket vár,
titkos jövőre vigyáz.
Legutóbbi módosítás: 2008.09.06. @ 15:06 :: Z. Farkas Erzsébet