Baromi meleg volt, mint itt mindig. A legyeknek sem volt kedvük macerálni az embereket. Néha–néha körbedöngicséltek egy–egy elalélt katonát, jelezve jelenlétüket, de ezenkívül szinte semmi sem mozdult. Világvégének számító déli helyőrség voltunk, így csak akkor volt nagy mozgás, ha azt a helyzet szükségessé tette. Ráadásul szombat. Ilyenkor csak azok tartózkodnak itt, akikkel vagy kiszúrtak, vagy büntetésben vannak, illetve a régi öreg bakák, akik előző hétvégén a hűs tengerpartot élvezhették. Csütörtökön még mindenkit kihajtottak valami hülye gyakorlattal, aminek keretében túszszabadítást gyakoroltattak, immár ki tudja milyen elképzelhetetlen környezetben, és adottságokban. Hiába, mindig újabb és újabb módszereket találnak ki a terroristák, és ezekhez nekünk is hozzá kell tanulnunk. A gyilkolászás magasiskolája, ahogy sokan nevezzük. Mert olyan dolgokat képesek kieszelni, ami ellen szinte lehetetlen a védekezés. Épeszű ember fejében ilyen meg sem fordul, na de ők éppen ezért extrémek. Pénteken sokan hálát adtak a sorsnak, hogy kiszabadulhatnak a bázisról.
– Van valakinek egy nyamvadt újságja? – tette fel a költői kérdést Móse, valahonnét a sátor legmélyéről
– Mi a fenét akarsz te lökött? Szombaton ilyenkor nincsen még újság.
– Azt én is tudom, de a pénteki csak megvan valakinek?
– Van a francot. A budin sem találod már meg. Nem mintha nem lenne jó a papír, de a nyomatás hamar lejön róla. Így előfordulhat, hogy a vezércikk a hátsó fertályodon kerül sokszorosításra.
– Én tegnap este használtam – szólt a másik álmatag hang valahonnét. – Most megyek majd tusolni, de nézd meg hátha maradt valami olvasnivaló, ott ahol használtam.
– Ha nem lennék ilyen dög lusta, elmennék veled tusolni. Ne gondold, hogy kifacsarodott ízlésem van, de megkeresném azon pontodat, és ha már a sok hülye firkászon nem is, de a te valagodon leverném azt, ami nekik jár.
– A francba veletek, nincsen jobb dolgotok, csak ilyen lélekemelő eszmecserét folytatni? Különben a tusolás tényleg egy jó ötlet. Egy hátránya van: félóra múlva újra lehet menni. Sőt mire visszaérsz ebbe a kipányvázott, már folyik rajtad megint valami, ami lehet víz, de inkább izzadtság.
Miközben ilyen elmés dolgokról, folyt a vita, egy éppen szolgálatban lévő őr oldalgott be a sátorba.
– Mi kéne öreg cimbora? Még van egy órád az őrségből, szépen cirkálj csak vissza az őrhelyedre.
– Nem az a gáz Koki, de hív a parancsnok. Akkora a feje, mintha külön pumpáltatta volna. Szerintem valami nagy gáz van.
– Jól van, megyek majd. De ennek a marhának, a Mujának most beolvasok, hogy hagyjon békében minket. – Azzal lassú mozdulatokkal kezdte magára venni az ingét, és a nadrágját. A parancsnoki szobában már nagy volt a nyüzsgés.
– Na mi van Koki, ide szédelegtél végre? Szedd össze a nyeszlett bandádat, van rá öt percetek. Teljes menetszerkó, lőszer, kötszer, sisak, minden legyen nálatok. Öt perc múlva sorakozó a parkolóban!
– Meleged van Muja? Mindenkinek az van, képzeld el. Minek cseszegetsz minket, nincsen jobb dolgod ebben a melegben, mint minket cseszegetni? Elég volt a csütörtöki nagy fej– és izomtágítás.
– Sajna komoly a dolog Koki. Nem szoktam én senkit sem alaptalanul cseszegetni. Megtámadtak egy turista buszt a terroristák. Cirka ötven embert ejtettek túszul, pontosabban a teljes buszt. Telavivi diákok és szülők, akik kirándulni indultak a Holt tengerhez. Askelon felé mennék. Valószínű át akarják vinni a foglyokat a Gázai sávba. Fel kell tartóztatni őket minél hamarabb. Eddig minden kísérlet, hogy feltartoztassák őket, sikertelen volt. Mi vagyunk az utolsók, akinek esélyünk lehet kiszabadítani, illetve feltartóztatni a buszt.
– Mit mondasz? Egy teljes buszt? Ugyanúgy, mint pár éve Tel Aviv előtt. És ahol kivégezték az összes utast, miután látták, hogy nincsen menekülésük.
– Pontosan! Csak most, ha lehet, akkor élve kell kihozni a foglyokat. Na Jella, menj és öt perc múlva a harckocsiknál legyetek. Már feltetettem szögesdrótot, meg akadály kutyákat betonból.
Koki rohanva ment el, hogy teljesítse a parancsot.
– Mi ez a nagy sietség, Koki?
– Riadó fiuk! Móse kapkodjátok magatokat, öt perc alatt mindenki legyen a parkolónál, a harckocsiknál. Nem hülyéskedés lesz. Élesben vagyunk. Ne kéressétek magatokat, mint a menyasszony. Fegyver, lőszer, menetfelszerelés, minden legyen!
– Kitört a gyalázat Koki, vagy mi a franc van?
– Útközben lesz időm elmondani, de csipkedjétek magatokat. Nincsen időnk tökölni, minden perc drága.
Vette a fegyverét, a sisakját és magához vett két tárat, meg vagy ötven lőszert. Még futtában visszaordított: – Hozzatok kézigránátot is, persze éleset, meg technikait egyaránt.
A harckocsik már félig–meddig menetkészen voltak, mire Koki odaért a parkolóba.
– Mi a helyzet Muja? Az embereim rögtön itt vannak.
Muja egy térképet terített ki a motorház tetejére.
– Per pillanat itt vannak – jelölt be egy helyet a térképen. – Cirka olyan harminc kilométerre vannak még Askelontól. A városból kivezető összes utat lezárták a rendőrök és a határőr egységek. Csak bemenni tudnak, innét ki nem mehetnek. A terv a következő: Miután elérik azt a csomópontot, ahol az út Gáza felé fordul, feltartóztatjuk, felszólítjuk őket a megadásra, és a foglyok elengedésére. Persze, ez sok időt vesz majd időbe, mint tudjátok, az ide–oda való alkudozás meg a többi. A betontömböket az útelzárásra már lefektették. A betonpincsik nekünk csak fedezékként kellenek. Koki, ti az embereiddel majd közben lassan megközelítitek a buszt. Alulról tudunk csak bejutni. Gondolom az embereid közt van egy pár autószerelő, vagy aki jártas az ilyesmiben. Ki kell bontani alulról a padlózatott, és azon keresztül bejutni a busz belsejébe. Közben használhattok könnyfakasztót, vagy villanó gránátot. Semmi esetre sem éleset. És fegyvert is csak a legszükségesebb esetben használni és főleg csak akkor, ha a találat biztos. A legkevesebb áldozatot akarom. Semmi felesleges vérontás. Érted mire gondolok?
– Persze, hogy értem. Ha lehet, élve kell kézre keríteni a terroristákat.
– Tudom a szlogeneteket, mely szerint „legjobb arab a föld alatti arab”, de ezt most mellőzni. A legszélső kocsi a tiétek… Nyomás, ami belefér, csapjatok a lovak közé. A 17–es út kivezető szakaszánál találkozunk. Ott már várnak minket. Azonnal úgy tesztek, ahogy mondtam. Betonkutyák, fedezék kialakítás, a többit meg majd meglátjuk, ha odaérnek.
– Renden Muja, akkor ott találkozunk. A rádiótelefont meg tartsátok készenlétben. Nem kikapcsolni, mert porzani fog a feneke annak, aki átkapcsolja valami zenére.
A harckocsik motorjai felbőgtek. Elindult a menetoszlop. A páncélozott harckocsi olyan volt, mint a konzervdoboz. Egy volt a különbség: a konzervdobozban belül nincsen hűtés, ebben van. Na, meg a benntartózkodók még fizikailag is működőképes állapotban vannak. Koki elkezdte az eligazítást.
– Hevré – kezdte. – A Muja már szerintem ott lesz előbb, de elismételném, amit kiadott parancsban: semmi egyénieskedés, és semmi felesleges lövöldözés. Ezt kérem én is, hogy tartsátok be. Ha lehetséges, élve kell kikapirgálni a patkányokat is. Éles gránát használata tilos.
Már feltűntek a távolban álló rendőrségi dzsipek és úttorlaszok. Pillanatok alatt szétszéledt a csoport. Noha nem nagyon beszélték le fixen a teljes „forgatókönyvet”, mindenki körülbelül tudta a helyét, a feladatát. Feltűnt az autóbusz. Valószínű, a sofőr látta az úttorlaszokat, de letérni vagy elkanyarodni nem tudott. Úgy tíz méterre az első torlasztól befékezett és megállt. Köröskörül senki sem mozdult. Feszült várakozással teli egy perc múlhatott el. Kinyílt a busz első ajtaja. A szerencsétlen sofőr állt meg az ajtóban, háta mögött ott a fogvatartója, csőre töltött fegyverrel. A fedezékekben élénk mozgás kezdődött. A mesterlövészek, próbáltak pozíciót találni, de valószínűleg utasítást kaphattak rádión, hogy fejezzék be, mert csak a sofőr életét veszélyeztethetik.
– Katonák – kezdte tört, de határozott hangon. – Az autóbuszt a palesztin felszabadítási front harcosai tartják a kezükben. Énnekem kell tolmácsolni a feltételeiket. A mi szabadságunkért cserébe követelik, hogy engedjetek szabadon négyszáz palesztint, akik jelenleg be vannak börtönözve. A listát most készítik. Ellenkező esetben minden órában kivégeznek valakit a túszok közül. Ne próbálkozzatok semmilyen akcióval sem, mert a busz alá van aknázva. A legelső kísérletre mindenkit a levegőbe repítenek, magukkal együtt.
Aztán a sofőrt visszaráncigálták a buszba, és becsukódott az ajtó.
– Időt kell húznunk, még ha veszélyes is – mondta a rendőrök parancsnoka Mujának.
– Ezt tudom! Kezdjék el az adást a hangszórókon.
Egyszerre recsegés hangja töltötte meg a feszült levegőt.
– Hajlandók vagyunk tárgyalni – recsegte a hang. – Adjátok ki a listát, és először engedjétek ki a túszok közül a gyerekeket, és a nőket. Utána folytatjuk a tárgyalást.
Ismét nyílt a busz ajtaja és egy összetekert papírt dobtak ki belőle. Egy rendőr golyóálló mellényben közelíteni kezdett a busz felé.
– Fedezzétek az útját – szólt a parancs. – Próbáljátok ráterelni minden figyelmet, hogy hátulról meg tudjuk közelíteni a buszt. Ha tűzharc törne ki, igyekezzetek óvatosak lenni. Mi elkezdjük az operációt.
A busz elejével szemközti barikádok mögött feltűnő mozgolódás kezdődött. A buszból arab nyelvű ordítozás hallatszott, majd pár rövid géppuskasorozat.
– A franc álljon beléjük, elkezdik! – sziszegte a fogai közt Koki, de már nem volt sok idő gondolkodásra. Két katona a környező fedezékek közt sasszézva megpróbált minél közelebb kerülni a busz hátsó részéhez. Eközben másik kettő szorosan a nyomukban próbálta fedezni az elől igyekvőket.
– Hasaljatok! A hülye fejetek olyan célpont, mint a görögdinnye a sárga közt.
A két katona, akik társaikat próbálták fedezni, hasravágta magát.
– Álljatok meg! – ordított az adóvevőbe Koki az előretörőknek. – Maradjatok a fedezékben, de igyekezzetek látszódni is a patkányoknak. Jóni és Móse indulnak kúszva, hogy bejussanak a busz alá. Próbáljatok úgy helyezkedni, hogy rajtatok legyen a figyelem, mert nekik be kell jutniuk a busz alá.
– Rendben, értettük!
A busz hátsó ablakát ebben a percben kitörték, és két sorozatott lőttek ki rajta.
– Ne viszonozzátok a tüzet. Hagyjátok őket lövöldözni.
Közben valami lapos dobozféle kezdte megközelíteni a busz hátsó részét. A buszon levő terrorista eközben azt a két katonát próbálta lőni, akik a kocsik közt ugrándozva igyekeztek közelíteni. Az egyik ilyen doboz eközben eltűnt a busz alatt. A másik közvetlen a hátsó rész előtt állt meg, de úgy, hogy felülről nem lehetett észrevenni. Közben az egyik terrorista abbahagyta a lövöldözést, mert kifogyott a tárja. Aztán sem folytatta, mert valószínűleg utasítást kapott, hogy hagyja abba. Ottmaradt azért hátul, és figyelte a katonák mozgását a fedezékek mögött.
– Koki, Koki itt Móse – hangzott fel az adóvevőben a jólismert hang. – Két köteg TNT, egy a benzintartályra kötve, a másik a motornál. Három–három madzag, de mind egyforma színre. Segítséget kérek a tűzszerésztől, hogy mit csináljak ezekkel.
– Egyelőre semmit, maradj a taligán. Jóni közvetlen előtted van, most fog majd ő is becsúszni. Tartsd a vonalat.
Újra megszólalt a rendőrségi közvetítő is, a hangszórók ismét recsegni kezdtek. Ezúttal arabul ment a társalgás. A katonaság és a rendőrség időt kért a terroristáktól, mondván, meg kell kapniuk majd a választ a miniszterelnöki hivatalból. De kérték, hogy engedjenek élelmet és vizet szállítani a buszhoz, mert biztosan szenvednek a melegtől. Utóbbi kérést elutasították.
– Van negyven percetek cselekedni. Ellenkező esetben számoljatok az első áldozatokkal – adták hírül a buszból.
– Mi a helyzet Koki?
– Véka a köbön Muja. Két köteg TNT, három–három madzag. Eddig ennyi. Első lépésben hatástalanítani kéne ezeket. Utána talán mehetünk tovább. Móse és Jóni várják a tűzszerész instrukcióit.
– Meg vagy húzatva, hogyan küldök oda egy tűzszerészt? Félúton letrafálják ezek az állatok.
– Hát nem is úgy. Hozz ide az egyet, és majd a walki–talkin keresztül.
Közben megszólalt a walki–talki:
– Na mi van Muja, mi a francot csináltok? Jóni is itt van már.
– Várjuk a tűzszerészt.
– Megalszik a pofánkban a nyál! Meleg is van és fürdőzünk a saját levünkben.
– Na, ne olyan hevesen, már itt is van.
– Meséljetek – mondta a tűzszerész, átvéve az adóvevőt.
– Figyelj haver, két köteg TNT, három–három madzaggal, de mind egyforma.
– Milyen gyújtószerkezet van hozzákötve?
– Ne tarts nekem itt kiképzést, mert arra most nincsen időnk. Mondom, mik vannak még itt, aztán próbáljál olyan utasításokat adni, hogy se a busz, se mi ne repüljünk el. Szóval van valami dobozféle is itt köztük. Abba futnak össze a madzagok. Valami piros fény villódzik rajta, és egy szál derót, ami nincsen sehova sem bekötve.
– Na akkor talán mázlitok is van. Az a kaszni lehet, hogy távirányító. Sőt több mint valószínű. Valamelyiknél van egy távirányító, és azon keresztül akarják majd működésbe hozni, ha elérkezett az ideje. Na, de várjatok, mert nem olyan egyszerű. Vedd elő a bicsakod, vagy egy csavarhúzót, és keress valami csavart a dobozon. Várok.
– Van két csavar az alján.
– Kezd el bontani!
Kínos percek teltek el, de lehet, hogy kevesebb.
– Mesélj tovább, mi a helyzet?
– Az egyiket már kicsavartam, de ez csak a felfogató csavar volt.
– Helyes, bontsd a másikat is. Vigyázz, ha nagyon akad, hagyd abba.
– OK…
– Na mi újság?
– Nyitva a doboz. Mind a három–három kanócnak itt a vége.
– Kezd el lassan kibontani a középsőket! Ha végeztél, és nincsen semmi akkor utána a jobb szélsőket. Óvatosan, ne siess!
– Meg van főnök, nem történt semmi sem. A pilács az még villog.
– Ne törődj vele. Bontsd le a másik kettőt is. Ha nem történik semmi, és a pilács sem alszik el, akkor hatástalanítva van. Sima távirányítású pukkantyú, amit sebbel–lobbal szereltek össze… Most majd nyomogathatja a másik végit nem fog robbanni.
– Kész, itt vagyunk, még mozgunk is!
– Na fújjátok ki magatokat, és várjatok a további parancsra.
/folyt. köv./
Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 11:50 :: Avi Ben Giora.
