Mint.
Befelé, a támaszpont felé.
Visszafelé, célba, leszakadt lépcs?k ölébe hajtva.
Vonulás, a villámok, akaratok, magamegadások medre,
huzagolt csavarmenetre szegve, rímtelen,
elhagyott beomlás jóltemperált tanúságtétele csak,
névtelen,
premisszák fikarcnyi pontosságú d?lésszögeivel.
Mondd, mondd meg,
a dalt sújtja az értelem,
az eszköz töri szét, töri fel,
vel?be-robbantás veti át,
hol szállingózik az a
lézeng? ?r, helytelen, hol?
Markodat kezedben,
befelé hullt, h?lten,
szorongatás, szíjként,
markodat, hátadon,
perg? víz, széttartott
omlást… Ez a rend.
Úgy.
Csak jég.
Maradt még valami gyom.
Jelek, hódítások, szálkák, homok.
Szögletes er?dromok élesre fagyva.
Minek hullámzik az a kavargás.
Mész pereg csak szótlan, színtelen.
Lezárt darab csepp; olvad.
2008. szept. -okt.
Legutóbbi módosítás: 2008.10.03. @ 12:23 :: Babják Krisztián