barnaleslie : A sün és a kaktusz

Sétál a sün nyári esten,

általsétál az úttesten,

s amint átér a túlpartra,

becammog egy füves parkba.

 

Amott ballag nézelődve,

meg-megállva, eltűnődve,

s miközben így szemlélődik:

hátrahőköl, s meglepődik.

 

Mert olyat lát, de olyat ám,

hogy sün olyat még soha tán:

gömbkaktusz ül cserép földben,

s a cserépen díszcsík körben.

 

Ámul a sün kerek szemmel,

megmozdulni sem igen mer;

meghatódik, könnye csorog,

s ellágyultan emígy szipog:

 

Ki lehet e dicső rokon,

kit ily díszes talapzaton

hagytak meg az utókornak…,

s megfaragták őt szobornak?!

Legutóbbi módosítás: 2019.06.14. @ 08:24 :: Adminguru
Szerző barnaleslie 8 Írás
Egy hallatlan horderejű évben így szólott egy petesejt a magnak: te, foganni mernék veled kérlek, hogy életet adhatnánk egy tagnak. E sablonosnak mondható kezdet, s kilenc hónapnyi magzatvíz után, szüleimnek legelső sarjaként felszínre törtem Pesten, de bután. Keresztvízzel Lászlóvá pacsáltak egy komor templom apszisa alatt, s lakhelyemül, ha nem is a templom, de negyven éve Budapest maradt. Néhanapján majdnem verset írok, olykor-olykor meg festőként ülök, a valóságot eltusolandó: hogy úgy festek, mint ostoba tülök.