Az ember és a teremtés viszonya bonyolult kapcsolat. Mi magunk is ujjáteremtünk, ujjáteremt?dünk életünk során – gyakran mindenféle tudatosság nélkül.
Az vagy
Az vagy, felh?be burkolt napsugár,
áttetsz? fény, kavargó sóhaj,
tiszta hang vagy, mely már nem mutál,
de gy?zöd még pár öntudatlan szóval,
az vagy, a múló id? maradványa,
megfejthetetlen földi üzenet,
s míg belekap a szél egy új imába,
?riz még fáradó tüzeket.
Elfáradt világ, és ny?gös ember,
panaszerd?kben száradó virág,
olvadó jég és meleged? tenger,
a teremtettb?l korhadó világ,
s te mégis vagy, egy új genezis magja,
mely el?bukkan káoszból és ködb?l,
a megváltást is önmagából adja,
ahogy a gejzír a föld mélyéb?l föltör.
Legutóbbi módosítás: 2008.10.22. @ 13:55 :: Bonifert Ádám
