Feleszmél-e végre az emberiség, hogy valahol utat tévesztett?…
Jelenések és jelenségek
/részlet a „Világsirató” c. ciklusból/
Mintha a világ haldokolna,
eresztékei meglazultak,
Armageddon csatája közeleg,
törl?dnek régen megélt múltak,
a besz?kül? horizonton,
a négy lovas árnyéka látszik,
a szegénység a háborúval
egyre hevesebben párzik,
éhezés polipkarja ölel
milliókat, és betegségek
régi és új harcosai hatnak –
nehezedik a való élet.
Mit?l hullnak el régi álmok,
egy élhet? Föld szép képér?l?
Nincsen nyugtató hit már bennünk,
elfelejtkeztünk minden Igér?l,
a teremtett ember talán végleg
elfajzott, mély romlásba jutott,
nincs irányt?, mely utat mutat,
az ember immár végleg megbukott.
Siratlak világ, nincs visszaút,
hiszen mi a részeid vagyunk,
magunkat tépjük veled együtt,
vért és er?t magunkból adunk,
és keser? szívvel elismerjük,
gyermekeinkre semmit nem hagyunk,
nem voltunk méltók az ?rzésre,
az ítéletre tényleg rászolgáltunk.
Legutóbbi módosítás: 2008.10.28. @ 07:15 :: Bonifert Ádám